Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév: (A volgai bolgárok és szlávok X. századi kapcsolatainak kérdéséhez): Magyar Nyelv XL (1944), 179-86

144 összetételeként. Egy *tűbar ugyanis lehet a temir formában általános török nyelvi 'va6' jelentésű szónak változata. A 'nép' és 'vas' szavak összetétele a törökben mint név nem különös, sőt más példákban is kimutatható. GOMBOCZ ZOLTÁN foglalkozott a ttímir alakváltozataival és személynevekben való előfordulásaival (MNy. X, 339 kk.). Ehhez a szóhoz kapcsolja többek között a magyar Tömör helynevet, és a Töbörcsök-öt is valószínűleg idetartozónak gondolja. MLADENOFF pedig az 'EÂTipriptıç-t, Terterij bolgár cár testvérének nevét magyarázza így, rámutatva arra, hogv a szó második fele a demir-rel azonos (MNy. XXI, 38—9). A GoMBOCznál felsorolt alakváltozatok között találunk sor, lebed tábir, 6zagaj tebir alakokat is (vö. GYÖRFFY GY.: KC6A. I. kieg. k. 459). Rasid a d-d in valami középázsiai forrásból vehette adatát. A nála található ül-ültübör alakot ti iltübörnek is olvashatjuk (vö. NÉMETH: KCsA. I. kieg. k. 518). Az arab írás ű-je (f-vel szemben) arra mutat, hogy a kiejtésben a t előtt és után magashangú magánhangzók voltak. A bolgár alak: y.l.t.wör magánhangzóit nem ismerjük. A csuvasból következtethetnénk ugyan esetleges hangváltozásokra, azonban ehhez a szó régi hangsúlyát és a szóbelseji csuvas hangváltozásokat is pontosan ismernünk kellene. Meglehet, hogy a szó a bolgárban is i-vel kezdődött. Szókezdő i előtt a csuvasban is szokott fejlődni prothetikus y (POPPE i. h. 71). E szerint az első szótagot yil-nek olvashatjuk. A második szó^ag f-je valami mélyhangú magánhangzóra mutat, itt valószínűleg a-ra. A harmadik szótag magánhangzója az arab írásból ítélve valami hosszabb, esetleg nyílt a vagy e hang. A szó valószínű olvasata tehát: yiltavár. Történeti szempontból érdekes megfigyelni, hogy az ültübar méltóságnév mind a tokuzoguzoknál, mind a kazároknál nem az uralkodó nép egy főméltóságát jelöli, hanem egy meghódolt népét, hiszen a tokuzoguzok és ujgurok viszonya nagyjából megfelel a kazárok és a bolgár-törökök viszonyának. 155