Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról: Magyar Nyelv LXXVII (1981), 419-23
144 annak. hogy ők is e két betűcsoport egyikében sejtik a hetedik vezér nevének megfelelőjét. Ebben azonban csak részben érthetünk velük egyet, amennyiben a x.l.x.h aligha adhat vissza magyar nevet, ugyanakkor mint arab kifejezés, yalihi-mk olvasva „következik rá" jelentésével pontosan illik a szövegbe. Ez az 1979-ben adott olvasatom tehát úgy gondolom — ma is változatlanul megállja helyét. Marad tehát az egyetlen lehetőség, tudniillik hogy az utolsó vezérnevet az '.á.r-ben találjuk meg. Az '.h.r vezérnévi értelmezésének lehetőségével a magam részéről a lista első elolvasásának pillanatától foglalkoztam. Sajnos azonban a tőlem képzelt hetes vezérlista a ádnrí-nak személynévi értelmezése révén már teljes volt számomra, s zavaróan hatott az is, hogy a betűkülönböztető pontnak a h jele fölé való pótlásával az arab dfcaru 'másik' szót kapjuk, amely a yalihi-ve\ együtt a „következik rá egy másik" értelmezést teszi lehetővé. Ez utóbbi pedig a legkisebb mértékben sem zavarja a vezérnévfelsorolás szöveget. Ezért közöltem a két szónak ezt a fordítását cikkemben. Most azonban, tekintettel a *Sânö név kiesésére, újra szemügyre kell vennünk az '.h.r lehetséges olvasatait. Először is meg kell jegyeznünk, hogy ennek a betűcsoportnak a â-ja, amely a sémi nyelveknek egy különleges torokhangja, semmiképpen sem várható mint egy magyar beszédhang arab megfelelője. Ez persze önmagában nem jelent különösebb nehézséget, hiszen az írákép minden megváltoztatása nélkül, pusztán a betűkülönbözető pontnak a betű alá történő helyezésével az '.ğ.r (a ğ hangértéke: di) olvasathoz jutunk. Ugyanígy jártunk el a Wulyvdí név esetében, ahol azt is láttuk, hogy a ğ egy magyar c-t jelöl. Ez pedig azt jelenti, hogy az '.ğ.r1 magánhangzókkal kiegészítve elsősorban eg}' eredeti magyar *ac8ar1 vagy *Ecser1 ad vissza. Az '.ğ.r, illetőleg régi névanyagból számomra ismeretlen *Acsar kikapcsoláa után *Ecser olvasat lehetőségével már viszonylag régen, 1978-ban is számoltam, amikor is a számomra ceglédi tartózkodáom idejéből jól ismert Ecser családnévnek, illetőleg a szintén közismert Ecser helynévnek a vezérnévsorba való esetleges bekapcsoláa is foglalkoztatott. De látva azt, hogy SZABÓ DÉNES (MNyTK. 85. sz. 21) MELICH JÁNOSnak az EtSz.-ban, az Ecser címszó alatt közölt finnugor etimológiáját „nem meggyőző"-nek mondja, jobbnak láttam abbahagyni az Ecser névvel való foglalkozát. Pedig kevéssel később kezembe került Kiss LAJOS helynévi szótára, amelyből meggyőződtem róla, hogy az Ecser név származáa még mindig nem lezárt kérdés (FNEtSz.). De 1979. március 13-án a Körösi Csorna Társáságban tartott előadásomban még mindig erős fenntartással beszéltem a vezérnév-lista Sana olvasatáról és az egész listához fűződő kérdésekről (vö. GYÖRFFY GYÖRGY: MNy. LXXVI, 309). Végül is csak BENKŐ LORÁND szíves szóbeli közléséből lett világossá számomra, hogy az Ecser név német származtatása egyáltalán nem bizonyított, ezzel szemben mint lehetségesen eredeti magyar etimonú és valószínűleg személynévből keletkezett Árpád-kori helynevünk, kifogástalanul illeszkedik a régi magyar helynévi anyagba. Mindez azt jelenti, hogy Ibn IJaiján vezérnév-listájának első három nevét (*Djila, Ecser, Wulcüdí), különösen jıedig a harmadikat elég nagy valószínűséggel tudjuk feltett magyar megfelelőikkel azonosítani. Úgy gondolom, ugyanez érvényes GYÖRFFY GyöROYnek a magyarázatára is (uo.), amelyet a negyedik vezér, X.s.mán nevéről adott, amelybén ő a XIV. században Érsekújvár közelében levő, Busman, Bosman, Basman és más változatokban említett helység nevét ismeri fel. 141
