Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról: Magyar Nyelv LXXVII (1981), 419-23
144 ják a fénvképmásolatokat. A szöveg nyelvi ellenőrzését a kiadók Ibn Haiján műve teljes szövegének kézirata alapján, stílusának ós ami igen fontos — szóhasználatának beható ismeretében végezték. Ez eleve lehetetlenné teszi, hogv a textus receptuson világos és kényszerítő indokok nélkül változtassunk. Vonatkozik ez a minket közelebbről érdeklő vezérnévsor szövegére is, amelyen a kiadók igen lényeges változtatást hajtottak végre. Korábban ugyanis CHALMETA, bár nem foglalkozott a magyar vezérnevek olvasatainak megállapításával, a tőle elsőnek tartott vezér nevének megfejtését maga ib megkísérelte. A Sárul betűcsoportot ugyanis hán(an) nak olvasva a 'kán' méltóságnév megfelelőjét találta meg benne (Itivista degli Studi Orientali L [1976.], 343: vö. MNy. LXXV, 274, 280). A „kán" magyarázatot nem fogadtam ugyan el 1079-ben cikkemben, abban azonban egyetértettem vele, hogy az első vezér nevét a Sünt7-ban kell keresnünk. A kritikai kiadók változtatásának lényege az. hogy az új olvasat szerint a sâna nein az első magyar vezér nevét, hanem egy arab k ö z s z ó t jelöl. A Sárul betűcsoportot ugyanis olyan írásjelekkel látták cl, amelyekből tökéletesen világos, hogy szerintük itt helyesebb a •îân/7-ııak a szintén lehetséges saruin olvasatát elfogadni, amelv nyilvánvalóan a lépten-nyomon használt, sok jelentésű Sa'n(un) 'dolog, ügy, méltóság; stb.'i ragozott formája, 'méltóságra nézve' jelentéssel. A Sa'n(an) jól illeszkedik az előtte álló 'a'farnu-hoz ("a leghatalmasabb") és a rá következő minhurnhoz ('közülük') is. „A leghatalmasabb méltóságra nézve közülük" után a nein arab t.x.x.lu betűcsoportot találjuk, amelyben szerintem a magyar *Djila személynévként és méltóságnévként is használt szó megfelelőjét láthatjuk (vö. MNv. LXXV, 280). A kiadók Sa'ıı(an) olvasatát, tekintettel a fentiekben Ibn Haiján szóhasználatáról mondottakra, úgy gondolom, el kell fogadnunk, s nekem is fel kell adnom az 1979-ben, egyetlen kézirati lap fónvképinásolatára ala|M>zott, Ibn Haiján szóhasználatának hiányos ismeretében megfogalmazott magyarázatomat a Sárul betűcsoport ós a *Csaná(di) feltett vezérnév azonosságáról. Ugyanakkor a kiadók új sa'n(an) olvasata, amint azt alább megkísérlem bizonyítani, mint minden jól végrehajtott javítás, további új és meggyőző magyarázatok előtt nyithatja meg az utat. Az új Sa'n(an) olvasattal kapcsolatban nyelvi szempontból meg kell jegyeznünk, hogy az valóban a legkézenfekvőbb, s hogv magam is számoltam vele 1979-ben kiadott cikkem megírásakor, de Sevillában, az „Arab és mohamedán kultúra" konferencián is, az arab résztvevők közül cikkemnek ott sokszorosított szövegét olvasva - felvetették ennek az olvasatnak a lehetőségét. A másik megjegyzésem az, hogy az új olvasat esetén a vezérnév-listában bét lielvett csak hat vezérnév maradna. Tehát az új olvasat elfogadása egyben azzal a kötelezettséggel is jár, hogy a lista valamelyik másik betűcsoportjában meg kell találnunk a hetedik vezér nevét is. Felmerülhet esetleg az az ellenérv, hogv a számnevek a kéziratok szövegromlásnak leggyakrabban kitett elemei, tehát hogy a hetes számnak ebl>en az esetben nem tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget. Ezzel az érveléssel szemben azonban súlyosan esik latba, hogy a vezérnév-lista szövegében a másoló a hetes számot nem számjellel közölte, hanem pontosan kiírta betűkkel. A hetedik vezér nevének kijelölése látszólag nein nehéz feladat, hiszen a listában csak a *Djila név után találunk két olyan betűcsoportot, amelyik a h 'tedik vezér nevét adhatja vissza. A x.l.x.h ós az '.h.r betűcsoportokról van szó. amelyeket a kritikai kiadás szerzői jtontozatlanul hagytak, jeléül 140
