Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásairól: Magyar Nyelv LXXV (1979), 273-82
273 nyol zsidó, Ibrahim ibn Ja'qüb útijelentéséből, közelebbről annak a későbbi kivonatolóknál fennmaradt töredékéből is kimutatható Mindenesetre Ibrahimtól idézi az unquliia formát a XI. századi mór al-Bakri (ed. KT'NIK ROZEN 35; vö. MARQDABT, Streifztíge 192 — 510), bár ő (i. h.) a magyaroknak a bizánciaknál használatos türk nevét is ismeri. Bakri türk-ja szintén elsősorban Ibrahim út i jelentéséből való átvételnek tekinthető. Más mór szerzőknél Mas "udi Itatásával találkozunk a magyarok nevének használatában. Ő ugyanis (Murüğ II, 58; Tafhim 181/2) a türk néven összefoglalt négv, illetőleg a bulgáıokat is hozzászámolva öt türk név felsorolásában a magyarokat egy romlott alakban használt (a kéziratokban: *Anqirad/i. *Nnknrda stb.) *unqa(u)rijn névvel illeti. A névalak romlása — úgy látszik — régi, úgyhogy az unqtirija-X már Mas'üdi maga is romlott formában vehette át. A Mas'üdinál található* urujarija egy Mas'üdinak tulajdonított elveszett műl>en az Ahbâr al-Zamânban is szerejielt. Úgy látszik, erre a műre utal ugyanis Al-Bakri híres mór kortársa, a nagv tradicionalista és geneológus. Ibn 'Alid al-B arr (Kitáb al-Qasd wa-l-Amam, ed. Húsain al-din al-Qudsi 28) az açhsib al-ahbár kifejezéssel. Ibn 'Abd al-Barr műve a bibliai Diasmerismos mintájára készült egyik geneológiai táblázatában az *anqirudu1 (*unqarijn) is felsorolja (vö. mégD. M. DUNLOP: BSOAS. 1953: 159-61) 5. Ibn Haiján tudósításának az egyik legfontosabb része az a há'om sor. amelyben a 942-ben támadó magyar hadsereg hét vezérének nevét sorolja fel Sajnos azonban ez a néhány sor egyben a legnehezeblien értelmezhető része is a kéziratnak. Míg ugyanis Ibn Haiján fent lefordított tudósításának értelmezése semmilyen nehézségbe nem ütközik, ez a három sor annál több fogas kérdést vet fel. A nehézségnek több oka van. Először is az, hogy a másoló ezeknek a soroknak a leírásakor maga is teljes bizonytalanságban volt a helves olvasat tekintetében. Jobbnak látta tehát minél kevesebb magánhangzó-jelet használni, sőt a mássalhangzók megkülönböztető pontjait is mellőzni. Ennek következtében több esetlien egyetlen névnek is gyakran egész sor lehetséges olvasata van. Tekintve mármost, hogy teljes biztonsággal csak Bulcsu(di) nevét tudjuk elolvasni, tisztában kell lennünk azzal, hogy a többi esetlien csak kevésbé meggyőző olvasási javaslatokat tehetünk. További nehézséget okoz, hogy a kézirati lap baloldalán, vízkár miatt alig olvasható a hatodik név, és a következő sor elején ugyancsak bizonytalan a hetedik név eleje is. A hiányos pontozásból következtethetőleg a másoló számára nem volt világos, hogy a negyedik vezér, X.s.tndn neve magyar név-e, vagv hogv itt egy arab duális igei forma: jusammâni 'kettőjüket hívják' olvasandó. Ha ugyanis az arab értelmezés a helyes, akkor az egész lista olvasása megváltozik, és a két első vezér neve után egy vonatkozó mellékmondatnak kell következnie. így: ,,A leghatalmasabbat közülük »Çând-nak hívták, továbbá közülük volt T.x.x.ht. Utána egy másik következett: W .l.ğûdi. Az utóbbi kettőt [f.x.x.la-X és lí'./. ^rűdt-t] íf.-nak és X.x( ?).'.r.ir.d-nak hívják, (í).h.r.h.r.j". Ez az olvasási mód azonban aligha helyes. Először is így olvasva a hét vezér nevei közül csak négy maradna meg. A T.x.x.la és W .l.ğüdi után a j.isumnulni olvasat elfogadása esetén ugyanis a két vezér második neve, csúfneve vagy rangja következnék. Súlyosan ez ellen szól viszont, hogy a ir. l.j.x., vagy ha az első »r-t e szóban leválasztjuk (arab un-: 'én'), a l.j.s. és a x.x.( ?).'.r.ir.d szavak mint arai) szavak, teljesen értelmezhetetlennek látszanak. Még inkább zavarna 135
