Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásairól: Magyar Nyelv LXXV (1979), 273-82

273 kat ejteni én túszokat szerezni. Közben az erődített helyek sikeresen ellenálltak a támadási kísérleteknek. A hadjárat záró fejezete, mint mindig, itt is az lett, hogy a magyarok felajánlották túszaikat és foglyaikat nagyobb összegek fejéljen. Mire azután a mór kalifa nagyobb lovas sereget gyűjthetett volna össze, a magyarok megfordultak, és ugyanolyan gyorsan, mint ahogy érkeztek, el is tűntek. Jahjâ ibn Muhammad ibn al-Tawílt, BarbaStro urát a rövid beszámolóból ítélve a várlteliek egy kitörése alkalmával foghatták el a magvarok. Ibn flaijâıı tudósításának egyéb részletei is józanságról és jó megfigyelésről tesznek tanúságot. Míg a nyugati krónikások általában csak a pánikot és óriási zűrzavart érzékeltetik szemléletesen, amelyet a magyarok egy-egy villámgyors támadása okozott, a mór szerző értesülései még arra is kiterjednek, hogy a támadó magyar hadsereg hét külön alakulatliól állt, hét parancsnok vezetése alatt, sőt Ilin ffaijánhoz még a vezérek neve is eljutott. Ami a hadjárat végét illeti, fontos Liudprand közlése, amely szerint a magyarok három napi sivatagi lovaglás után látták be, hogy ezen a terepen többet elérni már nem tudnak. Ezért haragra gerjedve itáliai vezetőjüket agyonverték, s megfordulva haza indultak. A sivatagi út említése arra mutat, hogy egves t.'inadó csoportjaik meglehetősen messze eljutottak nyugatra. Ez abból i.következik, hogy Mas'üdi, a X. századi arab történetíró, a spanyolországi magyar betörés kortársa, egy egyébként zavaroktól sem mentes tudósításában arról szól, hogy műve megírásakor, 942 után egy-két évvel, a turkok támadásai már a spanyolországi Galíciát is elérték (Murüğ al-dahab I 162; II, 64). Tudósításában a zavart az okozza, hogy nem tesz különbséget a különböző ,,turk" népek között, s így nála keverednek a két néven szereplő besenyőkre, és a szintén két néven szereplő magyarokra (*ungarija és bağğird) vonatkozó 894/6. és 934. évi adatok. A zavar következményeként jött létre Ibn IJauqal furcsa tudósítása (Kit&h sürat al-ard, ed Kramers I, 113). Ibn Qauqal ugyanis, .Mas'üdit visszhangozva azt állítja, hogy Andalúziát időnként támadások érték a normannok (riis), besenyők és néhány más nép, mint a saqáliba és a bulgárok részéről. Nehezebb megítélni Ibn fjaijân tudósításának utolsó részletét, ahol arról van szó, hogy a visszavonuló magyarok frank területen olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy csak kevesen tudták közülük elérni hazájukat E tudósítás hitele ellen szól azonban, hogy Ibn IJaijân itt már nem mór szemtanúk lieszámolóit közli, hanem frank területről, nagy távolságról érkező híreket. Mindenesetre, ha a frankoknak egy ilyen erős magyar hadsereget, s nemcsak egyik alakulatát, sikerült volna teljesen felmorzsolniuk, aligha érthető, hogy a frank források nem tesznek említést a hatalmas győzelemről. Elég ebben a vonatkozásban a Lech-mezei csatának a német krónikásoknál található visszhangjára gondolni. Egyébként — amint majd alább látjuk a híresztelés hitelessége ellen szól az is. hogv a spanyolországi hadjárat egvik vezére, Bulcsú, épségben visszakerült Magyarországra. 4. A 942. évi magyar támadással kapcsolatban P. CHALMETA utal J. M

s. MILLAS VALLICROSA egy cikkére (Sobre las invasiones húngaras en la Cataluna rondái: Homenaje a Johannes Vincke. Madrid, 1962/3. I, 71—80). Ebben a cikkben két. latin nyelvű, egyházi forrásról is szó van, amelyek szintén említést tesznek a ..nefandi Unquli "-ról. A magyarok itt feltűnő Utiquli nevéhezhozzáfűzhet jiik. hogy az más spanyolországi forrásokból is ismert, így a spa134