Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.
44 Fontos további részlet Dzsajháni leírásában, hogy a kazarok a magyaroktól és más szomszédaiktól való félelmükben körülsáncolták magukat. Ez az esemény Dzaajháni 870 és 880 táján működő informátorai szerint „régen", tehát hosszabb idővel 870—880 előtt történt. Ilyen védelmi munkákról a bizánci források tudósítanak, amelyek szerint a kazárok bizánci segítséggel építették Sarkéi erődjét a Don mellett, a 833. esztendő táján. Tekintve, hogy a magyarok 800 táján érkeztek északkeletről a Don és az Al-Duna közötti területre, azt kell gondolnunk, hogy még 833 táján is önálló, a kazár birodalom biztonságát veszélyeztető népként éltek a Don és az Al-Duna között. Ezzel a második kérdésre is válaszoltunk: Dzsajháni tudósításának ezek a földrajzi adatai ma már teljesen világosak. A továbbiakban a magyarok 837 táján szerepelnek még az Al-Dunánál lejátszódó események során bizánci források szerint. 850-ben azonban gyökeresen megváltozik helyzetük. Sarkéi megépítése ugyanis igen sikeres stratégiai intézkedésnek bizonyult. Másfél évtizeddel az erőd megépítése után a kazárok, a doni erődre támaszkodva, már a Dontól nyugatra, tehát magyar területen hódítottak : ekkor tették adófizetőikké a szláv törzsek egy részét. Ugyanakkor azonban a magyar törzsek is kazár függőségbe kerültek. Erre két forrásadat mutat világosan. Az egyik a szláv apostol, Cyrill életrajzában maradt fenn, ahol azt olvassuk, hogy amikor az apostol Kazáriába ment, egy időt a Krím félszigeten, Cherson városában töltött 9. Ekkor történt, hogy a kazár seregek váratlanul körülvették a várost. Az apostol ekkor kiment az ostromló kazárok vezéréhez. Mikor azután sikeres tárgyalásai után visszafordult, egy magyar csapattal is találkozott. Aligha kétes, hogy ezek a magyar lovasok a kazár sereg egy részét alkották. A másik adat, amely a magyarok függőségére utal 860 táján, Dzsajháninak a magyar fejedelemségre vonatkozó leírásában található, amennyiben a két magyar fejedelem, a künde és a dzsila török méltóságnevet, sőt a künde éppen kazár méltóságnevet visel, s olyan kettős uralmi rendszerben él. amely a kazár kettős királyság pontos mása 1 0. A kazár méltóságnevek és a kazár rendszer átvételére 850 táján, a kazároktól való függés idején kerülhetett sor. 860 és 870 között ugyanis a magyarok ismét visszanyerték önállóságukat. Erre mutat, hogy már 862-ben nyugaton kalandoztak, ami aligha a kazárok kezdeményezésére történő, új orientációt jelent. 870 és 880 között, Dzsajháni leírása idején, a magyarok mindenesetre már ismét függetlenek voltak a kazároktól. Konstantinos császár tudósításának egyes kronológiai részletei kiegészítik, mintegy folytatják az arab adatokat. Vannak azonban olyan mozzanatok is tudósításában, amelyek már kétszáz éve dacolnak a magyarázati kísérletekkel, és egész sor radikális magyar őstörténeti elméletnek szolgáltak kiindulópontul. A császár kronológiai adatainak magyarázatában először is egy nyugati krónika, Regino művének egy adatát kell segítségül vennünk. A császár ugyanis két besenyő támadásról is beszél az idézett fejezetben, s ezek közül az elsőnek " A Cyrill-életrajznak ezzel az adatával behatóan foglalkozik Király Péter- MNy 701—11; 157—73. '"A szakrális kettős királyság néprajzi-vallástörténeti vonatkozásairól 1 cikkemet: MNy. 70: 11—7. 119
