Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.
44 a dátumát Reginonál találjuk meg a 889. év alatt. A Regino-féle besenyő tudósítás kronológiai nehézségeit most figyelmen kívül hagyva megállapíthatjuk, hogy Levedi és a kazárok hároméves együttélése 886 és 889 között volt. 886 előtt és az előbbiek értelmében 880 után Levedi a róla nevezett Levediában élt. Helyzete azonban — és ez alapvetően fontos a régi magyar fejedelemség egész problematikájának szempontjából — már nem annak a szakrális magyar nagyfejedelemnek a helyzete, akiről 870 és 880 között az arab kereskedők tudósítottak, hanem egy sokkal szerényebb „vajdáé", aki csak primus inter pares a többi magyar törzsek fejei mellett. Felmerül a kérdés, mi történt 880 után a magyarokkal, ami ilyen változást vonhatott maga után. Sajnos erre a kérdésre egyetlen forrásunk sem válaszol világosan. Csak annyit mondhatunk, hogy mivel a szakrális királyok bukását általában természeti csapások és katonai vereségek okozzák, a magyar törzseket 880 után valamilyen hasonló csapás érhette, mégpedig feltehetőleg a 880 táján délre, Kijevbe költözött orosz főerőkkel való megütközés során. Minthogy a császár más helyen ismételten utal arra, hogy a magyarokat 889 előtt ismételt vereségek érték a besenyők részéről, nem lehetetlen az sem, hogy a magyar szakrális fejedelem bukásának egy ilyen besenyő csapás volt az oka. A besenyők számára ugyanis a Volgán és a Donon való átkelés sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. A későbbiekben ugyanis, amint arab forrásokból (Maszúdi) tudjuk, az oguzok is gyakran átkeltek a Volgán, amikor annak kemény jege a téli fagyok idején megbírta a lovasokat. Mindenesetre akár besenyő, akár orosz vereség, akár természeti csapás vagy más körülmény volt az oka, a Dzsajháninál leírt szakrális kettős fejedelemség 880 és 886 között, valamilyen okból összeomlott, s Levedi, az új magyar vezér, már csak olyan primus inter pares volt a többi magyar törzsfők között, aki szoros szövetségi kapcsolatban élt a kazárokkal. Az utóbbiak annál is természetesebb szövetségesei voltak a magyaroknak, mert hiszen az oroszok és a besenyők a kazároknak is ellenségei voltak. Kazár vonatkozásban különösen fontos Dzsajháninak a kazárok leírásában feljegyzett az az adata, amely szerint a kazáiok évenként háborúztak a besenyőkkel. Nem kétes, hogy ezek a háborúk voltak, talán mások mellett, amelyekben a császár tudósítása szerint Levedi és magyarjai a hároméves kazár—magyar együttélés idején részt vettek. Persze ez a magyarázat csak 1869 óta lehetséges, amióta rendelkezésünkre áll Dzsajháninak a sűrű kazár—besenyő háborúkra vonatkozó tudósítása. Korábban szinte minden kutató ellentétet látott a császár szavaiban, mondván, hogy a hároméves együttélés túlságosan rövid ahhoz, hogy a kazárok „minden háborúiról" beszéljünk. Ezért folyamodtak a radikális magyarázat eszközeihez. J. Thunmann már 1778-ban, minden részletes magyarázat nélkül „203"-at olvasott a császár szövegében betűkkel kiírt „három" helyett. Mások 30-at, ismét mások 33-at, vagy 200-at vagy 300-at javasoltak, ki-ki saját őstörténeti elméleteivel összhangban. Mindezek a javaslatok azonban az arab forrás szavaival teljes mértékben összeegyeztethetetlenek. Az előbbiekben láttuk, hogy a magyar történelem a IX. század folyamán számos olyan fordulatot vett, amelyek kizárják azt, hogy akár 30 éves, akár 300 éves kazár— magyar együttélésről beszéljünk akkor, amikor a kazárok és a magyarok nemcsak hogy nem éltek együtt, hanem egyes időpontokban egyenesen ellenségek 120
