Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Czeglédy Károly munkásságáról

ben sikerült bizonyítania egyes perzsiai nesztoriánus források nomád adatainak bizánci görög irodalmi eredetét. Az iráni-nomád szomszédság kutatásából az iráni határzónára vonatkozó eredményei komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki. Czeglédy ezirányú kutatásai, egyfelől a síita Mahdi-várás középázsiai focusának, a Rézváros (a török Baq'ír baíiq) kérdésének tisztázását eredményezték, világot derítettek a Mahdi kilétének Bahram CöbTn személyéhez való kapcsolódására, másfelől a szír Nagy Sándor legenda Góg és Magóg falán, a Kaukázuson inneni vonatkozásait tárták fel. Czeglédy egész pályafutása alatt megkülönböztetett figyelmet szentelt a kazárok történetének és a kazár-magyar kapcsolatoknak. A feliratos anyag és az elbeszélő források tárházának teljes birtokában a filológia, nyelvészet, régészet és a többi segédtudomány komplex ismeretével felvértezve sikerült megközelítenie a kazár történet eddig ismeretlen, illetve vitás kérdéseit. A 463 év körüli nagy népvándorlás történetéhez kapcsolódó egyik legnagyobb jelentőségű forrás, az 555-ből származó Ps. Zacharias-féle nomád névjegyzék problematikájára is sikerült fokozatosan fényt derítenie. E névjegyzék, melyben az ogur-bolgár törzsek nevei mellett a kazár elnevezés is megtalálható, végeredményben akkor vált igazán tisztázhatóvá, mikor a már 1957-ben Mongóliában feltárt, de egészében csak 1980-ban publikált terhini ujgur rovásírásos felirat szövegében sikerült a qasar nevet felfedeznie. Czeglédy kutatásai kezdeti szakaszában természetesen a nyelvileg számára könnyebben hozzáférhető bizánci, szír, arab, perzsa forrásokat tette ismételt vizsgálat tárgyává, de fokozatosan, már korán eljutott a felismeréshez, hogy a felhasznált források körét a vizsgált nomád területekhez közelebb eső népek történeti irodalmára is kiterjessze. így jutott el a kaukázusontúli elbeszélő források, főleg a gazdag örmény krónikák kiaknázásához. Mivel azonban jól tudta, hogy az első évezred népvándorlásai mind Belső-Ázsiából, illetve Eurázsia távoli észak-keleti vidékéről indultak ki, így e népek kezdetben elsősorban a szomszédos hatalmas kínai birodalom látókörében voltak. Ezért térben visszafelé haladva göngyölítette fel a források összefüggéseit és jutott el nagy erőfeszítéssel a kínai források felhasználásához. Ez az eljárás lehetővé tette, hogy számos török, iráni vagy arab-perzsa földrajzi név, személynév, törzs- vagy méltóságnév elemzéséhez sikerült megtalálnia a kínai megfelelőt. Ezáltal új adatok sorával tudta bővíteni az eddig ismert anyagot, és ez nem egy esetben új történeti összefüggések felismerését is lehetővé tette Czeglédy számára. Évtizedek munkájával tanulmányozta a hiung-nu-hun vándorlásokat, azoknak jüe-csi, szaka és kusán vonatkozásait. Hosszú évek fáradhatatlan munkássága vezette el az avar-uar-hun vándorlás bonyolult eseményVII