Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről (Névtudományi előadások a II. Névtudományi Konferencián: Nyelvtud. Ért., 70.sz., 1970), 254-59
268 is említést tesz, egyaránt arra vallanak, hogy a kazár kagán meg volt elégedve saját Tángri-kultuszával, és megtérése után is Tángri maradt számára a legfőbb isten. Világos az is forrásainkból, bogy a kazár uralkodó a zsidóságnak még ezt a nagyon furcsa változatát is csak azért tette a magáévá, mert a mérleg nyelvének szerepét kívánta játszani Bizánc és a vele élethalálharcot folytató arabok között, anélkül, hogy bármelyikük irányában is elkötelezné magát. Mindez azt jelenti, hogy a kavarok révén valóban érhették a magyarokat mohamedán vagy zsidó hatások. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy ezt a hatást különösen mélyrehatónak képzeljük. Mindenesetre e pillanatban semmi olyan adattal nem rendelkezünk, amely a kavar törzs tagjainak zsidó hitét valószínűsíthetné. 6. Több valószínűsége van ezzel szemben annak, hogy a kavarok soraiban mohamedánok, esetleg éppen kálizok is voltak. E feltevés, különböző változatokban, nálunk már régebben felmerült (PAULER, MNTürt. I 2, 166; NAGY GÉZA: Ethnogr. XXII, 220 2: PAIS : SRH. I, 42 3. j.: a hvárezmiekről), külföldön pedig IMRE BOBA (Nomads, Northmen and Slavs. The Hague —Wiesbaden, 1967. 116 20, 127 9) szállt síkra legutóbb mellette. Ennek a feltevésnek legfőbb támasza az, hogy arab adatok szerint (vö. már MARQUART, Streifzüge 36 7) 854 —855-ben, közelebbről nem ismert belharcok után, Kazáriából mohamedánok menekültek hitük miatt a Kaukázuson át arab fennhatóság alatt álló észak-örmény területre. Könnyen elképzelhető volna, hogy ugyanakkor hagyták el a kavarok is a kazár kötelékeket és csatlakoztak a magyarokhoz. Ez az érvelés feltétlenül figyelemre méltó, s amint másutt rá kívánok mutatni, a szavárd kérdéssel kapcsolatban is vizsgálatot érdemel. Az elmondottak értelmében azonban különösen nagy mohamedán hatás minden valószínűség szerint az úton sem érte a magyarokat, s meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy a kavar kapcsolat révén szerény számban ortodox és karaita zsidók, valamint mohamedánok (kálizok) is juthattak a honfoglaló magyarok közé. A kálizokról általában mint török nyelvű népről szokás beszélni. Nem kétes azonban, hogy ez csak a besenyők, volgai bolgárok és kazárok között letelepedett kálizokra érvényes. Korábban a kálizok iráni nyelven beszéltek. Eredeti hazájuk, a Szir-darja vidéke mindig is az iráni nyelvterülethez tartozott, és iráni jellegű nevük régi formája a yvâliz (-/rvális) is, amely személynévként: Koaliz formában az 1138/1329-i dömösi összeírásban is fennmaradt (PAIS : MNy. XVIII, 99). A káliz név legkorábbi előfordulásának általában Ps. Zacharias Rhetor VI. századi szír adatát (k.w.l.s, o : xwális) tekintik. A magam részéről azonban úgy gondolom, hogy a kálizok nevével függ össze a %oaAtrat név is, amelyet Zemarchos, a bizánciaknak a türköknél járt követe említ 569—571. évi útjáról szóló jelentésében (var. %oktârai, vö. MORAVCSIK , ByzTurc. II 2, 345), mint a Szir-darja alsó folyásánál levő terület, tehát a későbbi „Terra Biserminorum" nevét. Idetartozik nézetem szerint az eddig megfejtetlen kínai Kuo-li (archaikus kínai kwá-lpd) is, amelyet a kínaiak Hvárezm egyik neveként említenek (P. PELLIOT: T'oung Pao XXXIV, 156 62). A káliz területről (a Szir-darja alsó folyásától) azonban nemcsak kálizok, hanem egy másik, szintén mohamedán nép, az ârsi-k egyes csoportjai is Kazáriába vándoroltak. Masz'údi arab író szerint „Hvárezm környéki", ârsi nevű mohamedán zsoldosok alkották a kazár kagán testőrségét, ami nagy előnyt 102
