Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről (Névtudományi előadások a II. Névtudományi Konferencián: Nyelvtud. Ért., 70.sz., 1970), 254-59
268 ezeknek az elméleteknek a szerzői, hogy biztos tudomásunk szerint Dél-Oroszországban egy lázadó kazár törzs, a kavaroké is, a magyarokhoz csatlakozott. Túlságosan messze vezetne itt ezeknek az elméleteknek a részletes tárgyalása, néhány megjegyzést azonban itt is tehetünk velük kapcsolatban. Ami először is a csatlakozott kavarok feltett mohamedán hitét vagy akár zsidóságát illeti, először is Dzsajháni feltétlen hitelű tudósítására kell utalnunk, amely kevéssel a magyar honfoglalás előtt, 870 táján készült, s amely szerint a kazár uralkodó maga zsidó ugyan, főemberei közül azonban csak azok követik őt ebben, akiknek kedvük tartja (HonfKútf. 152 8). Arról, hogy a többi kazár főember és a kazár törzsek népe zsidó vagy mohamedán volna, szó sincs. Ellenkezőleg, Dzsajháni világosan megmondja, hogy ezek vallása olyan, mint a törököké, teliát más szóval samanista. Egyébként a kazárok zsidóságának nem sok köze lehetett az ortodox zsidó tanokhoz. Erre mutat az az ősi pogány király-avatási szertartás és a királyt körülvevő tabu-intézkedések tömege, amelyek nemcsak a rabbinikus tanokkal, de a karaita zsidók szektájának tételeivel sem egyeztethetők össze. Ugyanezt tanúsítja Ibn Fadlán, aki 922-ben járt a volgai bolgároknál, valamint Isztahri és Ibn Hauqal is, akik tudósításukban elmondják, hogy a kazár birodalomban legkevesebben a zsidók vannak (HonfKútf. 214, 224). Egyedül Masz'údi állítja, hogy a kazároknál a legerősebbek a mohamedánok, minthogy ez a vallása az uralkodó testőr-seregének (i. h. 256). A mohamedánok és a keresztyének körülbelül egyforma számban voltak képviselve Kazáriában, amely Isztahri és Ibn Hauqal szerint pogány ország benyomását telte az arabokra. A kazáriai Iszlám középpontja a fővárosban volt, amelynek mindkét felét, a Volga egyik ágától keletre és nyugatra, mohamedánok lakták. A kazár főváros egyben hatalmas kereskedelmi központ és a perzsa, arab, orosz és más kereskedők találkozóhelye is volt. Mindez nyilvánvalóan ellene szól annak, bogv a kavarokban kizárólag zsidókat vagy mohamedánokat keressünk. Ezért nem érthetünk egyet D. M. DuNLOPpal, aki már könyvének címében is eltúlozta a kazáriai zsidóság jelentőségét (The History of the Jewish Khazars. Princeton, 1954.). De leküzdhetetlen nehézségei vannak Sz. P. TOLSZTOV feltevéseinek is, aki hvárezmi eredetű zsidókat látott a kavarokban, s kombinációiban Aba Sámuel hvárezmi kapcsolataira is hivatkozott (SzovEtnogr. 1946/2, 94 104; SzovEtnogr. 1947/1, 104 7; ToLSZTOVot követi H. SCHÖNEBAUM: Aus der byzantinistischen Arbeit der DDR I [1957], 145; vö. GYÖRFFY: Száz. XCII, 62: ellene foglal állást M. I. ARTAMONOV, Isztorija Hazar. Leningrad, 1962. 283 7). A kavarok zsidóságának hirdetői között külön csoportot alkotnak azok, akik a kazárokat és velük együtt a kavarokat is, nem ortodox zsidónak, hanem a karaita szektához tartozónak vélik. Ennek az elméletnek különböző változatait dolgozták ki, nálunk a felejthetetlen emlékű GYÓNI MÁTYÁS (MNy. XXXIV, 86 -96, 159 68), külföldön pedig olyan tudósok; akik maguk is karaita eredetűek, és a kazár birodalom vallási és nyelvi örököseinek tekintik magukat (a nyelvi vonatkozásokat tárgyalja A. ZAJACZKOWSKI : AOr. XII, 299-307; a történetieket S. SZYSZMAN: Zeitschr. f. Ostforschung VI, 24-54). A kálizok karaitizmusáról azonban éppúgy nem lehet kizárólagos értelemben szó, mint a kavarokéról (KOSSÁNYI BÉLA: Domanovszki-Eml. 355 68). Azok a zsidó és mohamedán legendák, amelyek a kazároknak a zsidóságra vagy a mohamedán hitre való megtérését mondják el, a Cirill-legendával együtt, amely a szlávok nagv keresztyén apostolának sikeres kazáriai térítői útjáról 101
