Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]

AZ AKADÉMIA KÖNYVTÁRA ÉS AZ ORIENTALISZTIKA A magyar orientalisztikának terjedelemben és eredményekben legjelentősebb ága a török és vele rokon népek nyelvével, történetével, régi és mai életével foglalkozik. Ez a tudományág a magyar nyelv és nép történetének kutatása során szükségszerűen alakult ki. A magyar nép az ugor közöseégből kiválván lovas nomád vándorlásai alatt számos keleti néppel került lazább-szorosahb kapcsolatba. E népek közül eddig sikerült azonosítani egy sor török népet, így a bolgár-törököt, a kazárt, az úzt vagy oguzt és a besenyőt; az iráni népek közül ebbe a kategóriába tartozik az alánésa horezmi. Mindez a honfoglalás előtti századok nehezen megközelíthető eseményeihői hámozható ki. A honfoglalás után már világosabban rajzolódik ki a betelepülő besenyők, úzok szerepe, a kunok megjelenése, a pusztító viharként végigsöprő mongolok tatárjárása, a jászok, kálizok szerepe.

1 A krími tatár és magyar kapcsolatok főbb vonulatai eléggé ismertek; a török hódoltság szinte áttekinthetetlen problemtikájáról itt nem szükséges bővebben szólni. A legfőbb figyelem kezdettől fogva a honfoglalás és az azt megelőző századok felé fordu't. Ahogy megszólalnak első hazai forrásaink, a krónikák, nekik is ez a mondanivalójuk: az őshaza, a honfoglalás, a letelepedés. Ám amit el mondanak, abban szinte kibogozhatatlanul összefonódik a valóság, a monda, a korábbi írott forrás hamis vagy félreértett információja, sőt olykor a valóságos események célzatos módosítása. E krónikák számos olyan problémát örökítettek tovább, hogy azok pontos értelmezése, megfejtése nemzedékek hosszú sorának erőfeszítésébe került (ha egyáltalán sikerült). E munkához igénybe kellett venni a szóba jöhető egykorú keleti és nyugati forrásokat, majd idővel az egyro gyarapodó nemzetközi tudományos szakirodalmat. Érdekes figyelemmel kísérni az Akadémia folyóirataiban ós kiadványaiban, mint alakult e problémák sorsa olykor éles viták közepette, és mint próbálta tartani magát makacsul a régi tévedés az újonnan megismert helyes megoldással szemben. A tudományos nézetek kialakításáért folyó harchoz a muníciót elsősorban az Akadémia könyvtára szolgáltatta. A lefolyt hosszú viták közül mutatóba most csak néhányra utalunk. A hun —magyar kapcsolat. Krónikáinkban előbb Árpádnak Attilától való származtatása formájában jelentkezik; nyugati krónikákban rövidesen megjelenik a hun —magyar azonosítás. Ebből az azonosításból keletkezik a Hun krónikában a korábbi fehórló mondát — mint a foglalás jogát igazoló érvelést 1 LIGETI Lajos: Régi török jövevényszavaink etimológiai problémái. Nyelvtudományi Értekezések 87. ez., Bp. 1976. 193— 199. ée A magyar nyelv török kapcsolata\ és ami körülöttük van. Magyar Nyelv LXXII, 1976. 11-27, 129 — 136.