Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]
397 — helyettesítő hun —magyar kettős honfoglalás. Végül aztán Pray György, a magyar kritikai történetírás megalapítója kilép a krónikák világából, és a hunok, avarok, magyarok történetét széles perspektívából szemléli. Forrása Deguignes, a francia történész — sinalógus nagy műve, amely a kínai forrásokból lefordítja a hunokra, a különböző török népiekre-ós a mongolokra vonatkozó forrásokat, és azokat a nyugati forrásokkal egybevetve próbál e népiek történetéről összefüggő képiét nyújtani. Elsőként ő azonosítja a kínai források hiungnu népiét Attila hunjaival, a zsuan-zsuanokat az avarokkal; az egyéb „tartár" népiek között külön fejezetet szentel a magyaroknak. A későbbi kutatások tisztázták, hogy a magyar—hun-monda könyvi eredetű és a honfoglalók még nem ismerték. Avar—magyar azonosításnak krónikáinkban nincs nyoma., nyugatiaknál azonban igen (Widukind 967; Viterbói Gottfried). Napjainkban azonban nálunk is kialakult a (kései) avar—magyar kettős honfoglalás elmélete. E szerint a 670 táján jelentkező avar hullám avarjai magyarok lettek volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy az avaroknál két, kronológiailag is jól elválasztható réteggel kell számolnunk. Az első, a régebbi, mongoloid antroyiológiai vonásokat, tárgyi emlékeiben dél-szibériai analógiákat mutat, és mongolul beszól. A másik, a későbbi, bolgár (kuturgur) eredetű, ennek megfelelő antropológiai és művészeti jellemzőkkel; nyelvük török. 8 A hun és avar nép történetének, nyelvének, tárgyi emlékeinek, azok belsőázsiai előzményeinek tanulmányozása orientalisztikánknak továbbra is legfőbb gondjai közé tartozik. Az őshaza. Krónikáink szerint ez Szkítiában volt. E könyvi eredetű meghatározás történetileg semmitmondónak bizonyult, ám ebből fejlődött később a rosszízű szittya-magyarkodás. Hiába igazolódott be a napnál világosabban hogy a szkíták iráni eredetű és nyelvű nép, a régész Nagy Géza még 1905-ben tartott levelező tagsági székfoglalójában is a szkítákat „tősgyökeres túrán népnek" próbálta bemutatni. Az őshaza-kutatás nem is Szkítia felkutatását tűzte ki célul. Régi hazai és külföldi kútfők két Keleten maradt magyar töredékről tudnak; az egyik a „pierzsa részek" felé vonult szavárdok voltak, a másik a Maior Hungaria vagy Magna Hungaria magyarjai. E töredékek a tatárjárás alatt ós az azt követő időkben elpusztultak, akik közülük megmaradtak, szétszóródtak, beolvadtak a környező népiekbe. Felkutatásukra Dr. Gáspár János Theodor expiedíció szervezését javasolta az Akadémiának, az ügyben benyújtott ,,emlék-iratá"-ban Toldy Ferenc titoknok azt válaszolja 1858ban, hogy az „Akadémia a javasolt utazáshoz sem anyagi, sem erkölcsi részvéttel nem járulhat". 3 Ugyanakkor az Akadémia nem tagadta meg ezt a támogatást hivatott tudós kutatóktól. így kerültek Keletre finnugor, török — tatár, sőt mongol nyelvi anyag ós folklór gyűjtése céljából Reguly Antal, Pápay József, Munkácsi Bernát, SzentkatoLnai Bálint Gábor és még sokan mások. A magyar nyelv eredete. Ismeretes, hogy a korábbi délibábos nyelvészkedések során a döntő összecsapásra e kérdésben az Akadémia két nagy tekin1 Gyöarry György: Krónikáink és a magyar óslörténet. Bp. 1948. Q. Pray, Annales veteres Hunnorum, Avaram et Hungarorum ab anno ante natum Christum 220 ad annum Christi 997 dedueti, Vindobonae 1761. Deguignes, Histoire générale des Huns, des T UTOS , des Mongols et des autres Tartaros I — V, Paris 1756—1758. LÁSZLÓ Gyula: A honfoglalókról. Bp. 1973. (Tankönyvkiadó). ' NAOY Géza: A skythák. Értekezések a Tört. tud. köréből XXII: III, Bp. 1909.
