Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
455 A tarqan semilyen török nyelvben nem jelent 'kovács'-ot; a „szakrális kovács" intézmény keresése a honfoglalás és a vezérek korában délibábkergetés. A darqan jelentése a mongolban kézműves, mesterember": irod. mong. darqan 'artisan, craftsman', modun-u darqan 'carpenter', mönggün-ü darqan 'silversmith' (LESS. 236), temür-ün darqan 'smith, artisan' (LESS. 80 Ü ). A kovácsot ezen kívül még temürci-nek is mondják (temürdzsi-nuk nem!). Ezzel szemben Dzsingisz kán fiatalkori neve, Temüjin szintén 'kovács'-ot jelent, nem ugvan mongol, de tatár nyelven (ez akkor egv különleges mongol nyelvjárás volt). Nem azért, mert a kovácsmesterséget gyakorolta, hanem azért, mert szül-tésekor apja egy ilyen nevű tatár foglyot vitt haza. s mongol szokás szerint róla nevezték el az újszülöttet. Különben a temüfin ponjosan és szabályosan azt jelentette mint a mongol temürri azaz kovácsot ; vö. LIGETI, MTT, ford. 16, 145. A Tarján és Tárkány összefüggéséről 1. korál 1 i megjegyzéseimet is: NytudÉrt. 40. sz. 204 5. 6. Az imént említett helyen röviden már utaltam arra a török nyelvi párhuzamra, amely a csuvasos jellegű Jenő és a köztörök típusú Inak. hiánrs helyneveinket összekapcsolja. íme néhány további megjegyzés. Jenő. A hatodik magyar törzs neve, mely a görög átírásban Teváy, az oklevelekben, mint helynév, Jeneu, Yenen, Yneu, Jener stb. alakokban jelent kezik, valóban csuvasos típusú név. Jellemzője a másodlagos szókezdő j (ennek semmi köze a köztörök nyelvekből kimutatható hasonló, tie kései jelenséghez); korábban már utaltam arra, hogy ez a csuvasban is megvan. Ez a szókezdő j különben jól bizonyítja, hogy régi tórök jövevényszavaink gyje nem a magyarban keletkezett eredeti p-ből. Rendhagyó a szó palatalis hang rendje is: ez is csuvasos sajátságnak látszik (ha igen. ott is inkább nyelvjárási e jelenség). Az átvétel régisége mellett szól a szóvégi hosszú magánhangzó is. A másodlagos szókezdőp-re van még egy példánk. A csuvasos sajátságokat mutató törzsnév köztörök megfelelője több azonos tőből képzett méltóságnévhez kapcsolódik, melyek közül nem egy. de kettő megvan a magyarban is. Inak és Ináncs. Mind a kettő személynév is. helynév is. Rájuk vonatkozó adataink elég késeiek (XIII XIV. század); nem lehetetlen azonban, hogy a kunok bevándorlása előtt kerültek hozzánk. GOMBOCZ (Árpádkori tör. szn. 46 7,31 2) és NÉMETH (HonfKial. 261 2) az akkor ismert fontosabb adatokat felsorolta. A kiindulópont továbbra is egy *ina- ige, mely inan- 'hinni, bízni' továbbképzett alakjában ismeretes. Az. alapszóból vezethetők származékokként a következő szavak, amelyek inéit óságnévként is használatosak: inay: ujg. inay, ebben: umuy inay 'reménység, hit' (DTS. 611); horezmi inay 'udvari méltóság' (ZAJ., Qutb. 205); esag inay. inay. inay compagnon, camarade; conseiller intime' (PDC. 135), 'Mitregent, der jüngere Bruder des regierenden Fürsten in Chiva' (VÁMB., C'ag. Sprachst. 239), inay 'vezir' ( P OPPE, MA. 404); kun inax{, inay 'treu' ( G RÖNB. 273); TZ. inaq (A TALAY 174). A további török adatokra vö. DOERFER, TMEN. II, 217 és CLAUSON, ED. 182 3. A szó megvan a mongolban is, még pedig a MTT.-tői kezdve inay Favorit, Günstling', itegelten ina'ut 'die zuv* Essigen Günstlinge' (HAENISCH. Wh. 82), a
