Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
80 A 270. szakasz jó része a 262.-nek hanyag másolata; úgy ahogy van, a 276. a 262.-hez képest utólagos interpoláció. Nem az egyetlen az Ogödejről szóló részekben (ilyenek pl. a testőrökre vonatkozó szakaszok bizonyos részletei). Nem véletlen tehát, hogy a 270. szakaszt hiába keressük az „Altan tobci"-ban. Sajnos, a 262. szakasz szövege sem kifogástalan: anakronisztikusan olyan hódításokról is beszél, amelyek csak később, Ögödej alatt következtek be (vö.: PELLIOT, Notes 128, 5. jegyz.; LIGETI i. m. 186). Interpoláció puszta feltevésével ezúttal aligha oszlatnánk el minden nehézséget. Nem háríthatjuk el ugyanis azt a lehetőséget, hogy a majar (és baéyird meg a kerel) keleti magyar töredékekre vonatkozik. Ilyennek véli mindenesetre PELLIOT (Notes 151) Abu-'lTazi Oguz-mondájában szereplő — mongol korra visszanyúló — együttesben (örüs, üldq, mdjdr, boSyírd) a mdjdr-1. 1 Ez azonban már a Magna Hungaria kérdéséhez vezet. 9. A magyar név a tatárjárás következményeként személynévként, mint Majar jól ismeretes, és származékai: Majartai, Majaqan is elég gyakran fordulnak elő ilyen funkcióban; a névadásra az indítékot egyaránt szolgáltathatta a dunai és a baskiriai magyarok hódoltatása. Hangtani szempontból valamennyi adat egybehangzóan a magánhangzót nyújt mindkét szótagban. Egyetlen adat volna, amely nern illik a névadás körülményei közé: NÉMETH GYULA (HonfKial. 327 — 8) szerint A merkit Tokta-begi [= Toqtd beki] egyik fiát szintén Majar-nak hívták. NÉMETH azonban kételkedik e név hitelességében, minthogy csak bizonyos források ismerik, s mert a „közeikorú Raáídeddin felsorolja Tokta-bigi fiait s felsorolásában Madíar nem szerepel". Valóban különös ez a név a messzi merkitek között, jóval a tatárjárás előtt. Való az is, hógy a források egy részében, így ,,A mongolok titkos történeté"-ben ismeretlen, R a ä i d u-'d-D i n viszont éppen nem ártatlan ebben a származtatásban. A perzsa történetíró — a D kéziratban — az egyik fiút Majar-nak nevezi; Toktai-beki különös temetésében (levágott fejét magukkal viszik, minthogy eltemetni nem tudják) négyen vesznek részt: testvére Qodu, fiai Cilaun, Majar és Tüsegen (BEREZIN I, 96; OKETAGUROV 116). Az epizód a szereplők neveivel együtt bekerült a ,, Jüan-§í"-ba is (122. fej., 2a), ahol a nevek a következők: Toqtö, Daidn (az első írásjegy hibás, helyesen Huo = Qo, tehát Daidu — Qodu), Ö ila'un, Majar, Tüsegen. A perzsa forrás anyaga a szokásos úton került a kínai évkönyvbe, persze megvan a C'in-óeng l?/-ban is (73b) ugyanígy, legfeljebb a Qodu alakja hibátlan. Az értesítés hitele ennek ellenére nem kétségtelen, ugyanis a merkit Toqtoa genealógiájában zavar mutatkozik (vö. PELLIOT — HAMBIS, L'histoire des campagnes de Gengis khan I, 285 — 6). Ha csakugyan R a á i d u-'d-D i n tévedéséről van szó, akkor annak az a magyarázata, hogy Batu egyik utódát Toqtai-nak hívták, s ebben a családban gyakori név a Majar. A perzsa történetíró Jóéi családjában négv Majar1 (VERCHOVSKIJ 224) és egy önggüt származású nöker1 Gazan ilkán udvarában (ARENDS .322) ismer. Majartai a. m. 'magyar népből, törzsből származó', a majar szó -tai. tei (-dai, -dei) képzős származéka; a képző jelentése 'valamely törzsből szár1 A b Ü-'l-P ä z i PELLIOT idézte DESMAISONS-féle kiadása mellett utalnunk kell arra, hogy ugyanez a monda — azonos szöveggel — megtalálható A b ii-'l-r ä z i egy másik munkájában is (vö. A. N. KONONOV, Rodoslovnaja turkmen. Soéinenie Abıı-1-gazi cnana chivinskogo. [M. L. 1958.) 43, 87 török szöveg).
