Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
78 és a tengerre ment, Kadán visszafordult és útközben sok harc árán elfoglalta Ulakut fUláqűt], Kirkin /Qirqin / és Kiln [Qila, Qbila ; Quia / városát." (BLOCHET 55; VERCHOYSKIJ 43.) Nem vitás a mafar né)»név értelme abban a leírásban sem, amelyet a Jüanéi' a magyarországi csatáról nyújt. íme a szöveg: ,,[A mongolokj átkeltek a Ha-ca-li [Kárpátok] hegységén, megtámadták Kerel-t [k' ie-lien ], a mafar-oV /ma-Sa-r] törzsének urát. Sübűtei [Su-pu-t'ai] volt az elővéd. |Őj, Batu /Pa-tu], Hûi-li-vu [Hürdü? Ordu?], Siban [Si-pan; ez Sejbán/ és Qadän /Ha tan ] hercegek öt úton külön-külön nyomultak előre. Mindenki azt mondta, a kerel [Vie-lien] serege hatalmas, nem szabad könnyelműen előrenyomulni. Sübűtei kitűnő hadieselhez folyamodott. A magyar sereget a K'uo-ning [?] folyóhoz csalták. A hereegek serege a folyó felső folyásánál állott, ahol a víz sekély volt és ahol a lovak átgázolhattak. A közéjien volt egy híd is. Az alsó folyásnál a víz mély volt. Sübűtei tutajokat akart készíteni, hogv rajtuk titokban átkeljen és egv oldalozó mozdulattal az ellenség hátába kerüljön. Mielőtt átkelt volna, a hercegek már előbb átgázoltak a folyón és harcba kezdtek. Batu serege a hídért küzdött, de őt visszavetették, 30 páncélos testőrét elvesztette és elesett egyik generálisa, Baqatu[r] [Paha tu; Bochetor?] is. Amikor átkeltek a folyón, a hereegek azt gondolván, hogy az ellenség nagyszámú, rá akarták bírni Sübüteit a visszatérésre és részletesen előadták neki [érveiket]. Sübűtei azonban ezt mondta: ha a hercegek vissza akarnak vonulni, csak vonuljanak vissza, én a magam részéről nem fordulok vissza, míg csak meg nem álltam a Duna [ T'u-na ] folyó Ma-Pa [Mafar?] városánál. Es előreszáguldott Ma-S'a városához, a hercegek is követték őt; végül is megtámadták és bevették [a várost], aztán visszafordultak. Amikor a hercegek [győzelmi lakomára] összegyűltek, Batu így szólt: A K'uo-ning folyó menti csata alkalmával Sübűtei segítsége késedelmes volt és hagyta, hogv megöljék az én Baqatu[r/ómat. Sübűtei erre ígv válaszolt: »A herceg csak azt tudja, hogy a felső folyásánál a víz sekély volt, meg hogy volt rajta még egy híd is, ezért átkelt és harcba bocsátkozott. De nem tudta, hogy az alsó folyásnál a tutajokkal még nem készültünk el és most csak azt mondogatja, hogy elkéstem, de arra is kellene gondolni, mi volt az oka.« Erre Batu is megértette a dolgot. A nagy [győzelmi] összejövetelen kumiszt és szőlő-bort nyújtott neki inni és a kerel elleni hadjárat idejének a dolgairól beszélve ezt mondta: »Amit akkor elértünk, az teljesen Sübütei érdeme.«" (Vö. Jüan-SI 121. fej. 4a; PELLIOT i. m. 130 — 3.) 7. A [torzsa levélnek van még egv tanulsága. A bennünket itt érdeklő passzus egy része a Piano Carpin i-féle latin változatban így hangzik: ,,Ad aliud quod etiam in tuis litteris habebatur, scilicet quod miraris de tanta oecisione hominum et maximé Christianorum et jtotissime Pollonorum, Moravorum et Ungarorum, tibi taliter respondemus, quod etiam hoc non intelligimus." IV. Ince eredeti latin levele külön-külön nem említi egyetlen nép nevét sem. Hogv mi volt az eredeti mongol nyelvű válaszban, azt persze nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogv a jterzsa fordításból hiányzik a Pollonorum és a Moravorum: digar suhan firistödît viläyathai mäfar va kiristän-rä fumla girijiit maró 'afab me-âyad eMu-râ günâh cist mára bigüyid in suhani turâ ham ma'lüm na kardira. „Más. Ezeket a szavakat küldtetek nekem: »a magyarok és a keresztények területeit mind elfoglaltátok; meg vagyok lepődve; mi az ő bűnük, mondd meg nekünk«. Ezeket a szavakat nem értettük."
