Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
74 A kínai nyelvű források közül a legfontosabb a mongol eredetű Jüandinasztia (1280 1368.) történetét magában foglaló ,,Jüan-Sí", melyet egykorú feljegyzések alapján a XIV. század második felében, a dinasztia bukása után szerkesztettek egybe. Az egész mű lefordítására óriási terjedelme miatt nem gondoltak soha; egyes részeinek a fordítását viszont többször is megkísérelték. A bennünket érdeklő részeket nem a császárok történetét tárgyaló fő fejezetek tartalmazzák, hanem az életrajzok, elsősorban S ü b ii t e jé (121. fej.). Jól ismert, de pontatlan fordítása BRETSCHNEiDERtől származik, melynek JANKÓ JÁNOS buzgólkodásából nálunk is visszhangja támadt. A kínai szöveg korszerű, kifogástalan fordítása PELLlOTnál olvasható. 1 A Piano Carpini (1245-1246.) és Rubrouck (1253-1255.) mongolokhoz tett utazásairól szóló jelentéseket WYNGAERT kiadása után idézzük. 2 magyar 4. A mongol kori forrásokban ez a név majar alakban jelentkezik. Ez idő szerint a legrégibb „A mongolok történeté"-nek az adata (270. szak.), feltéve persze, hogy csakugyan 1240 az egész mű keletkezési éve. Az adat akkor is figyelemre méltó, ha az a feltevésem szerinti második interpoláció során, azaz 1254-ben került a műbe. A nevet az ujgur-mongol írásban m'ő'r alakban írhatták csak, vagyis a szóban két több hangértékű betű is előfordul: az ' (aleph) a-nak is, e-nek is olvasható; a ő jegye pedig i-nek is, /-nek is. Gyakorlatilag, a szó lehetséges formáit figyelembe véve, csak két lehetőség állna fenn: ma jar és mejer. A mongol szöveg XIV. század végi kínai átírói nem ismerték minden népnév helyes olvasási módját; példaképpen idézhetjük ugyanezen szakasz sesüt népnevét, melyet a 262. szakaszban OT«wí-nak olvastak. Nos, ez esetben a XIV. század végi kínai átírok a helyes majar (kínai átírásban ma-ca-r) olvasat mellett döntöttek. A helyes választásnak a puszta véletlenen kívül oka lehetett, hogy e népnév a kínai forrásokban sem ismeretlen. Valóban, a „Jüan-Sí" 121. fejezetében (4a) R ü b ü t e j életrajzában a magyar nép nevét ma-ln-r (olv. majar) „törzs" (kín. ;/»)-nek említi, s ugyanazokkal az írásjegyekkel írja át, mint „A mongolok titkos története" Ugyanebben az életrajzban szó esik a des Mongols. Tonic II, contenant l'histoire des empereurs inongols successeurs deTehingkiz Khaghan. F. J. VV. Gibb Memorial Series, Vol. XVIII. Leiden —London, 1911. E. Q UATREMERE , Histoire des Mongols de la Perse. Tome I. Paris, 1836. Fordítások. BEREZIN amúgy is nehezen hozzáférhető régi fordításait figyelmen kivül hagyhatjuk; helyettük ójahh kitűnő orosz fordítások állnak rendelkezésünkre: Raéid-ad-Din, Sbornik letopisej. Tom I, kniga pervaja (L. A. CHETAGUROV —A. A. SEMENOV), M. —L., 1952.; torn I, kniga vtoraja (O. I. SMIRNOVA —B. I. PANKRATOV —A. A. SEMENOV), M.—L., 1952.; torn II (J. V. VERCHOVSKIJ — B. I. PANKRATOV— I. P. PETRUSEVSKIJ), M. —L., I960.; torn III (A. K. ARENDS — A. A. ROMASKEVIŐ — E. V. BERTELJS —A. JU. JAKUBOVSKIJ), M.-L., 1946. 1 ABEL RÉMUSAT , Souboutai, general mongol: Nouveaux Mélanges Asiatiques I, K9 — 97. — E. BRETSCHEIDER, Mediaeval Researches from Eastern Asiatic Sources. Fragments towards the knowledge of the geography and history of Central and Western Asia from the 13th to the 17th century I (London, 1888.), 330—2. — P. PELLIOT, Notes sur l'histoire de la Horde d'Or 130 — 3. - P. ANASTASIUS VAN DEN WYNOAERT, Siniea Kraneiseana. Volumen I. Itinera et relationes fratrum Minorum sueeuli XIII. et XIV. Quaraeehi— Firenze, 1929.
