Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

73 „A mongolok titkos történeté"-nek eredeti, ujgur-mongol írásos változata közvetett formában mégis megőrződött: egy mongol klerikus, B 1 obzan b s t a n-'j i n „Altan tobéi" című krónikájában (1655.) egy azóta elveszett kéziratból átmásolta az ősi „Titkos történet" jó háromnegyed részét, a legtöbb esetben egyetlen betű megváltoztatása nélkül. A hiányzó részek nem mindig a válogatás önkényének estek áldozatul, így egyes szakaszok kimutathatóan azért hiányoznak az „Altan toböi"-ból, mert azok „A mongolok titkos történeté"-nek abból a kéziratából, amelyből a másolás történt, szintén hiányoztak. Más szóval ez annyit jelent, hogy a B 1 o-b zan b s t a n-'j i ntól használt kézirat a „Titkos történet"-nek más redakcióját tartalmazta, mint az, amelynek alapján 1390 körül a kínai átírást készítették.

1 A perzsa nyelvű források sorát egy levéllel kezdjük. A levelet, Güjük mongol nagvkár válaszát, Piano Carpi ni hozta 1246-ban IV. Ince pápának. Régóta ismeretes volt, hogy a levél eredetileg mongol nyelven íródott, arról készült egy „szaracén" meg egy latin fordítás. A latin változatot jól ismerték, hitelességét (legalábbis szó szerinti szövegét illetőleg) talán kissé kétségbe is vonták. Ez a kételkedés teljesen elenyészett, amikor 1920-ban felfedezték „szaracén", azaz perzsa nyelvű változatát. Ügy látszik, hogy a mongol eredeti szöveg elküldésére nem is került sor, minthogy ezt a nyelvet a pápa környezetében nem ismerték.

2 A következő két közismert nagy forrásról vajmi csekély a mondanivalónk. Juvaini, a „Täri{}-i Jahän-guää" szerzője a perzsiai mongol dinasztia szolgálatában állott, s művét 1252-ben vagy 1253-ban kezdte írni, amikor Ar yun kíséretében Karakorumba érkezett, és azt egészen 1260-ig, Bagdad kormányzójává történt kinevezéséig folytatta. Juvaini, a perzsa stílus művésze, leginkább a mohamedán világ, elsősorban Perzsia története iránt érdeklődik, s a régi mongol eseményeket csak futólag említi. Szerencsére így is egy önálló rövidke fejezetet szentelt a magyarországi tatárjárásnak.

3 Ralid u-'d-D in, a híres „Jämi' ut-tawärij}" szerzője, szintén a perzsiai mongol kánok, az ilkánok udvarában tevékenykedett s viselt magas tisztséget, míg kegyvesztetten ki nem végezték. Műve a XIV.. század elejéről való, igen sok szóbeli és írásos mongol forrásra támaszkodik; ez utóbbiak közül való az „Altan debter" című elveszett mongol krónika is.

4 S. A. KOZIN, P. PELLIOT, K. SHIRATORI kiadásában, valamint A. MOSTAERT újabb magyarázatait, 1. fentebbi müvemben, 235 — 8. Vö. legújabban: LIGETI LAJOS, A monlok titkos története (Mongol Nyelvemléktár III.). Bp., 1964. 1—225. 1 WALTHER HEISSIG, Die Familien- und Kirehengeschiehtsschreibung der Mongolen, I. 16—18. Jahrhundert (Wiesbaden, 1959.). 50 — 60. BLO-BZAN BSTAN-'JIN „Altan tobci" című művét egy hosszabb bevezető tanulmány kíséretében rövidesen közrebocsátani szándékozom. ' PAUL PELLIOT, Les Mongols et la Papauté: Revue de l'Orient Chrétien III (1922- 1923.), 3-28. 3 A perzsa szöveg kiadása: MIRZA MUHAMMAD QAZWINI, The Tárikh-i JahánGushá of 'Alá'ud-Dín 'Atá-Malik-i Juwayní, 3 kötet. Gibb Memorial Series XVI/1, 2, 3. London, 1912., 1916., 1937. Angol fordítása: JOHN ANDREW BOYI.E, 'Ata-Malik Juvaini, The History of the World-Conqueror I —II. Manchester, 1958. 4 Perzsa szövegkiadások: I. N. BEREZIN

, Sbornik letopisej. Istorija mongolov. I. rész: Vvedenie; o tureckieh i mongoljskich plemenaeh: Trudy Vostoinogo Otdelenija Archeologiéeskogo ObSéestva V (1858.); II. rész: Istorija C'ingiz-chanu do vosSestvija ego na préstől: TVOAO. XIII. (1868.); III. rés/.: Istorija í'ingiz chana ot vosSestvija ego na préstől do konőiny: TVOAO. XV. (1886.). E. BLOCHET, Djami el-tévarikh. Histoire générale du monde par Fadl Allah Kashid eddin. Tarikh-i mouharck-i Gliazani. Histoire