Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
468 Ha helyes a méltóságnév görög és magyar átírásos alakjának összekapcsolása, akkor qarya: yarqa alakpárral volna dolgunk; a kettősség török nyelvjárási különbséget tükrözhet. Feltéve, hogy a méltóságnév török eredetű, mert az is meglehet, hogy iráni (horezmi ? alán?) vagy egészen más oldalon kell keresnünk az eredetét. A bárom méltóságnév ködbevesző eredete ellenére világos és beszédes vallomás a magyar nyelv kazár és kabar kapcsolatai mellett, amely az eddiginél jóval nagyobb figyelmet érdemel. 11. Nincs rá terünk, hogy régi török eredetű neveink valamennyi nyelvi és etnikai tanulsággal szolgáló példáját most részletesen taglaljuk. Megemlítjük, hogy az eddigieken kívül figyelembe vettük a következő személynevekot: Tar kacsa (Tarhos), T er niac.su (Tormás), Biilcsu, Tuhutum (Tétény), Ka/ilony, Koppány, Tiván, Alattyán, Tonuzoba, Aba, Tcge, Oluptolrna, Bcsc. Megállapíthattuk ezek alapján, hogv a esuvasos jelleget tartalmazó nevek száma nem feltűnően nagy. Igaz, e téren még vannak megoldatlan problémáink, így magyarázatlanok a törökből származtatott Vajk (Baj-k), Vata (Bota), Vulr.su (Bulcsu), Vejla (Bila), Vajla (fíojla) nevek szókezdő mássalhangzója. A magyar fejlődés alapján a v helyett ebben a korban még bilabialis zöngés spírans-t (ß) kell feltennünk; BÁRCZI, Hangt,- 113, 127 8. Legrégibb török jövevényszavainkban a zöngés bilabialis zárhang változatlanul megőrződött (balta, barom, bársony, borjú stb.); e szókezdő spirantizálódását a törökben ez idő szerint kimutatni, illetve lokalizálni nem tudjuk. A megvizsgált nevek alapján megállapíthatjuk azt is, hogy azok egy része besenyő hangtani sajátságokat tartalmaz. Figyelembe véve az elbeszélő források alapján a fejedelmi család és a vezérek családi (házassági) kapcsolatait nehézség nélkül magyarázható, hogy például Árpád családjában köztörök jellegű nevek (Tas) mellett esuvasos jellegűek is találhatók (Géza). E nyers fogalmazás természetesen árnyaltabb magyarázatot igényel. Utoljára hagytunk egy nem lényegtelen kérdést. Beszélték-e Magyarországon a vezérek korában a „bolgár-török" nyelvet? A kérdés török eredetű neveink vizsgálata során merült fel, ez idő szerint továbbra is csak e nevek vallomása alapján kereshetjük rá a feleletet. MELICH JÁNOS (HonfMagy. 15 kk.) kutatásaiból kiindulva NÉMETH GYULA (HonfKial. 126—7) határozott igennel felelt, sőt szerinte esuvasos jellegű jövevényszavaink bizonyos megnevezett elemei a mai hazában kerültek nyelvünkbe. Mielőtt azonban erre a sokrétű kérdésre csak megközelítő biztonsággal is felelni próbálnánk, számolnunk kell néhány körülménnyel. A kazár birodalom területén, kazár függésben élő magyar nép érintkezésben állt — többek közt — egy esuvasos típusú nyelvvel is (a korábbi időkről ezúttal nem beszélünk). E közösségből kiszakadván a hét magyar törzshöz csatlakozó három kabar törzs a jelek szerint nemcsak köztörök, de esuvasos típusú nyelvet is beszélt. Ennek a nyomait őrzi több „fekete magyar" tulajdonnév. Elvileg fennáll a lehetősége annak, hogy a honfoglaló magyarság magával hozta a köztörök mellett egy esuvasos típusú török nyelv ismeretét is. Ez annyit jelent, revideálnunk kell GOMBOCZ ZOLTÁN korábbi nézetét, amely szerint a kazárok és kabarok csak köztörök nyelvet beszéltek.
