Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
469 MELICH JÁNOS onomatológiai érvek súlya alatt kénytelen volt feltenni, hogy a honfoglaló magyarságnak csuvasos jellegű nevei is voltak (személynevek és helynevek). Ezt úgy próbálta magyarázni, hogy azok egy itt talált csuvasos típusú nyelvet beszélő néptől, a bolgárok török nyelvéből kerültek hozzánk. Milyen csuvasos nyelvet beszélő török népet találhattak a mai haza területén a honfoglaló magyarok ? Ismeretes, hogy az avar birodalomban bolgárok is éltek. Az avar birodalom felbomlása után e népnek és nyelvnek fennmaradása és a honfoglaló magyarokkal való találkozása ugyanúgy problematikus, mint az avarok találkozása a magyarokkal. Marad a dunai bolgár szlávokra rátelepedett ún. bolgár-törökök nyelvi hatása: erre támaszkodott érvelésében MELICH is. Ezt a nyelvet csuvasos jellegűnek szokás tartani, bár gyér szórványemlékei máig tele vannak megoldatlan kétértelmű problémákkal. Különös módon nem vetődött fel eddig velük kapcsolatban egy nem lényegtelen, kronológiai kérdés. A bolgár fejedelmi lista a VIII. század második feléig terjed (PRITSAK, Die bulgarische FürstenUste 39); a török szórványokat tartalmazó görög feliratok zöme IX. századi ( BESEVLIEV , Die protobulg. Inschr. 82—3; MORAVCSIK , ByzTurc. 2 I, 303—8). Kérdés: a dunai szláv bolgárok török vezető rétegének török nyelve élt-e még a X—XII. században, volt-e akkora kisugárzó ereje, hogy az a szomszédos magyarokat jelentős mértékben befolyásolhatta ? Az új nyomon elindulva talán közelebb kerülünk régi török jövevényszavaink korábbinál pontosabb értelmezéséhez és a bolgár-török—kazár nyclvviszony néhány kérdésének a tisztázásához.
