Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
467 cím is, mely a keleti törükségnél — hosszú lappangás után — a karahánidák alatt bukkan fel. Megvan Kâsyarînâl: 'Vezir, im Range unmittelbar nach dem Chakan; für ihn wird ein schwarzes Seidenzelt aufgeschlagen' ( BROCK. 96; nem sátorról, de ernyőről, van szó, mely eső és hőség ellen véd; a kagán selvemernvője vörös színű); a szó megvan a QB.-ben is; vö. DTS. 277; CLAUSON ED. 905—6; ZEKI VALIDI TOGAN, IF. 258 —9. A karanhánidák után a hindusztáni haladzsoknál használatos a cím a XII -XIV. században; vö. M. FUAD KÖPRÜLÜ , Zur Kenntnis der alttürkischen Titulatur: KCsA. I. kieg. k. 337—41. E ritka méltóságnevek közé tartozik a magyar gyila, gyula > jila és a besenyő y'ila; semmi sem vall arra, hogy a kettő között közvetlen kapcsolat állott volna fenn, Karcha. Konstantinos szerint ezt a méltóságnevet a X. század elején Kukrj, azután annak fia BovTaqavc, viselte (MORAVCSIK, Bíborbanszületett 178—9). A méltóságnév Kagyâç alakjából egy eredeti karya-1, illetve qarya-t szokás kikövetkeztetni. Ezt a méltóságnevet azonosítják Tuhutum (Tétény) fiának, az Anonymusnál Horca alakban feljegyzett nevével, amely helynevekben él ma is tovább (Horka, Harkány). Kál és Bulcsu bírói tisztét jelentő karcha és hor ka külön-külön is, egymással szembeállítva is, tele van ellentmondással, feloldhatatlannak tűnő nehézségekkel. Egyedül PAIS DEZSŐ mert nekivágni magyarázatuknak (A karcha bíró: KCSA\ II, 357—63). Török alapon nehezen egyeztethető össze a szókezdő q- a szóbelseji £-val; magyarban nem különös az rh megőrzése (ry >ry: horhos, horhágy, horhó: BÁRCZI, Hangt. 2 135; de meglepő a Terkacsu „ Tar has fejlődés), bár ugyanezen forrás a Taryan helyott Tarján1 ad. PAIS a tör. qar- 'összekever vmit vmivel' igéből indul ki (vö. CLAUSON, ED. 642: 'to mix something with something else' és -ya [helyesen -ya-] képzős származékának tartja, s jelentése 'keverő, vegyítő' volna. A törökben ilyen nomen agent is képző nincs. Az idézett példák (süpürge 'seprő', yonya 'gvalulék', asirya 'fülönfüggő') szerint is a feltett (de ki nem mutatható) qarya jelentése is csak keverék', lehetne. Semmivel sem job!) a helyzet a ni. harká-val. PAIS szerint a szókezdő h úgy magyarázandó, mint a homok és a harang h-ja; a magyar hangtörténet kitűnő ismerője nyilván nem arra gondolt, hogy egv X. századi török q-ból a XII. században h fejlődhetett volna, hanem csakis arra (ha ezt nem is fogalmazta meg világosan), hogy a m. h egy török y szókezdőt tükröz. PAIS tárgyi magyarázattal is megpróbálta körülbástyázni etimológiáját, amikor utalt Bulcsu „homo sanguinis"-nak Vérbulcsu nevére, mely célzást tartalmazna a karcha vérszerződés körül feltett tevékenységére (Kál ilyen célzás nélkül is karcha lehetett). De nem érheti gáncs PAIS Duzsőt: nem ez az egyetlen török méltóságnév, melyet nem tudunk kifogástalanul megmagyarázni. A három itt tárgyalt méltóságnév esetében különös mértékben vagyunk feltevésekre utalva; fokozott mértékben áll ez a három közül az utolsóra. A karcha mögött ugyanis nincs párhuzamos török adat, még feltevés formájában sem. Mindössze néhány megjegyzést kockáztatnánk meg vele kapcsolatban. Űgy látszik, a karcha nem tartozott a magyar szakrális királyság méltóságnevei közé; a kabarok hozták magukkal, az ő címük volt, ha nem is a vezéri méltóságot jelentette, mint azt GYÓNI (Szórványéiul. 67) gondolta.
