Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]

461 Kükiillő. A folyó mentén voltak Gyula szállásai. MELICH szerint (HonfMagv. 35) a folyó mentén délszlávok és „bolgár-törökök" laktak. A folyó neve ezen a szláv nyelven Tpnava 'kökényes', „bolgár-török" nyelven ugyanezt jelenti a Küküllő név is; ez utóbbinak eredetét MELICH a tör. kökänäk 'Turteltaube' szóra támaszkodva Kükäläy alakban jelölte meg. A párhuzamos névadás egyik esetével állunk szemben, s ha figyelembe vesszük az ilyen névadásokról KNIEZSA véleményét, amely szerint ezek nem szükségszerűen egymás fordításai, akkor is bizonyos, hogv a két név jelentése azonos. A tör. kök 'kék' színnév származékai közt vannak -n-re, -m-re, -l—re és -rcin-re végződő származékok, amelyek valamilyen növényt vagy madarai jelentenek. A magyarban ezek közül megvan a kék, a kökény és a kökörcsin. Az alapszó a törökben eredetileg hosszú magánhangzót tartalmaz: tkm. gök. jak. küöy, Kásy. kők, csuv. kävak (vö. LIGETI: Journ. As. 1938, 190, 196; akkor elkerülte figyelmemet, hogy ennek a szónak is megvan a rövid magánhangzón párja: Kásy. kök 'gyökér', tkm. kök, csuv. kők). Az eredeti bosszúságot a magyar csak a kék szóban őrizte meg (R. keyk), a csuvas a 'kék', 'kökörcsin' (itt is 'galamb' a jelentése, mint a többi török nyelvben) és a 'kacsa, gácsér' megfelelőjében. E származékok közül itt csak az -n, -m és az -l képzősekről szólunk röviden. Az -n képzős alakok főbb adatai: Leideni Névtelen kökän 'Pflaume, Pfirsich, Kirsche' (

HOUTSMA 100; hibásan az arab hawh szóhoz kapcsolja, melyet arámi jövevényszónak tekint; CLAUSON, ED. 712 ezt az alaptalan feltevést elfogadja, és még iráni közvetítést is közbeiktat); AH. köken 'erik' (

CAFER. 51); TZ. kögän, kögäm, 'gövem erigi' (

ATALAY 206); nog. kögen 'Tepii; kökény' (NRS. 176); kmk. kökan 'Schlehe' (NÉMETH 133), gogan 'ua.' (RKS. 1009), gara kokan 'uepnocJiHß; aszaltszilva' (RKS. 1107); blk. köken, kökön 'Schlehe' (PRÖHLE 230); krcs.-blk. gara gögen terek TepHOBHHK; kökény (bokor), Prunus spinosa' (RKBS. 623); tat. kügän 'Tepn, ruiOA TepHOBHHKa; kökény, kökény bogyója' (TRS. 332); bask, kügän 'kökény' (BRS. 288); csuv. kükén 'kökény' (C'RS. 184; tatár vagy más köztörök jövevényszó); kirg. kükén BHUIHH; meggy' (

BUDAGOV II, 159); tkm. köken 'acTparoB MaKCHMOBHüa; astragalus, csűdfű' (TRS. 412). A törökből: kaim. kögıı 'irgendeine Staude' (RAMST. 236). Az -m képzős alakok ezek: csag. köküm 'espéce de prune sau vage' (PDC. 474; a hozzáfűzött megjegyzés szerint perzsa neve diu bälü vagy [ymS'n~\. arab neve za'rür. Ez tévedés, ugyanis az [yrnS'n] nem más, mint a yemiSün gyümölcsény', ez török szó, és nem perzsa, fentebb már idéztük e név-hármast a Sangläh alapján; vö. I, 14); oszm. göyäm [

göğem] 'the blackthorn, sloe, prunus communis spinosa' (

REDHOUSE 1599); az. göyäm. 'Tepıı'; kökény' (ARS. 123); gag. güvem TCPHOBHHK

; kökénvbogvó' (GRMS. 121); nog. kökem 'lepiiocJiMB; aszaltszilva' (NRS. 177). Az -l képzős képződmények közt 'kökény' jelentésű szó ez idő szerint csak egy van: kun Cod. Cum. kükel 'Schlehdorn' (GRÖNB. 158; helytelenül mongol eredetűnek tartja a szót). Itt említenénk meg a második besenyő törzs főnökének a nevét, amely Kövek, azaz Küel, ez egyben korábbi *Kügül-re inegv vissza. Török jövevényszavak a mongolban: írod. mong. kögül 'le prunellier, buisson épineux' (Kow. III, 2632), 'the sloe tree, blackthorn, Prunus spinosa' (

LESS. 481); irod. ojr. kögül 'kökénvbogvó' (

POZDN. 292); kaim. kög\ 'Dornstrauch' (Ramst, 236); hal. chögöl 'kökény(bogvó)' (RMS. II, 611; ritka).