Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
462 Ugyanez az alak kacsa, gácsér; vadkacsa' jelentésben a következő adatokkal igazolható: csuv. kävakal 'kacsa' (ÖRS. 145) < *kőkál; tat. nyj. kiigel 'vadkacsa-fajta' (Diai. slov. tat. jaz. 278); bask, kügel 'gácsér' (BRS. 288): kirg. kögöl (KRS. 1940. 266); csulim kogul 'Ente, geİbe. wilde' (KLAPBO'I'H. Asia polyglot ta 225). A fentiekben egyben áttekintettük röviden kökény szavunk török megfelelőit és azok rokonságát. A m. kökény tehát a kök 'kék' szó -n, pontosabban -fin képzős származéka, ugyanúgy, mint a yimiSnek a yimiMn 'gyümölcsény'. Megállapíthatjuk, hogy a kökény -än képzős megfelelői csak a kipcsak nyelvekből mutathatók ki (a tkm. adat jelentéstani okokból nem tartozik ide). Megállapíthatjuk azt is, hogy kökény szavunk nem tartalmaz csuvasos sajátságot, ami nem akadálya annak, hogy csuvasos nyelvből került a magyarba (a kun kronológiai okokból tárgytalan). A török szó a magyarba kökän alakban került, ahol már az átvételkor hanghelyettesítéssel *kükán-ként jelentkezik (ebben a korban a magyarban ugyanis nem volt ö). Az iménti adatok birtokában szorosabbra foghatjuk MELICH Kükülln magyarázatára előadott hipotézisét. A taranosi kökänäk 'Turteltaube' (RADL. 11. 1223) kétségtelenül -k kicsinyítő képzős alakja egy kökön szónak; ez utóbbival egybevethető: mai ujg. kögán galamb' (URS. 655); kojb., karag. kogön 'Enteric' (CASTRÉN 139); hakasz kögin örtek 'cn3afl yTKa; galambszürke kacsa' (CLIRS. 87). Elképzelhető egy tör. *kökel kökény' szónak -k kicsinyítő képzős kökäläk alakja is; ilyen alakot ki is tudok mutatni egy kazáni tatár nyelvjárásból: kügeläk 1. 'nepnHKa'; 1. e>KeBHKa': 1. 'fekete áfonya'; 2. 'földi szeder' (Diai. slov. 278). Figyelembe véve a hasonló elnevezéseket, mégsem erre a feltevésre szavaznék, márcsak jelentéstani okokból sem, hanem arra, amely szerint -l'iq, -lik, -luq, -lük képzős alakulattal van dolgunk (nem pedig -l'iy. -liggel!). E képző jelentése 'vminek a lelőhelye': cicäklik 'Blumenbeet' (cicák 'virág'), kábáklik 'Kleielago' (kábák lóhere'), käbäzlik 'Baumwollelager' (käbäz 'gyapot'), söğütlük 'Weidenpflanzung' (sögüt 'fűzfa'), stb. ( BROCKELMANN . Osttürk. Gr. 123). Ilyen a yémiSlik 'gyümölcsöskert' (yémiS 'gyümölcs'), vö. CLAUSON, ED. 939; végül ilyen az azerbajdzsán nyj. yemSánlik 'helv, ahol y. nevű fa található', magyarul 'gyümölcsényes' (< yemXän KOJiKPiee Aepeßo c Me.iKHMH HroAa.MH: tüskés fa apró bogyókkal' (Diai. slov. az. jaz. Baku, 1964. 245). Hadd idézzek MELICH hipotézisének a támogatására még egy török adatot: irod. tatár kügenlek 'KycTbi (3apocJin) TepiioBHHKa'; kissé szabadon: 'kökényes' (TRS. 332). A tatár alak egy köztörök *kökänlik-re vezethető vissza. Ez kifogástalan forrása lehet a Küküllő-nek, csakúgy, mint az eddig puszta feltevésen alapuló *küküllik. Mindkét esetben csuvasos sajátsággal kell számolnunk: a török szóvégi -k (-q) hosszú magánhangzós magyar megfelelése ugvanis ez idő szerint azok közé számít. 10. Kündü, gyula és karcha. A honfoglalás előtti magyar méltóságneveket idézi a három cím. A gyulá-ról mint személynévről és helynévről fentebb már szóltunk, itt csak a rangsorban elfoglalt helyét említjük újra. Nem feladatunk, hogy a szakrális királyság hatalmas irodalmát ismertessük, vagy problémáit újra vizsgáljuk. Itt két kérdésre ügyelünk. Az első: a magyar szakrális királyság kazár eredetű, a kazár függőség megszűntével az intézmény is eltűnik, címei jóidéig még őrződnek, változott tartalommal per-
