Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]
433 jiik. Vannak a kazár nyelvnek feltehetően közvetlenül a kazároktól származó emlékei is. Ez idő szerint ezek közé soroljuk azokat a rövid rovásírásos emlékeket, melyek az egykori kazár birodalom területéről kerültek elő. Eddig is tud tuk, hogy a kazárok több írásfajtát ismertek, közülük az egyikről egy 1206-ból való perzsa mű részletesen tájékoztat (vö. LIGETI: MNy. XXIII, 173- 6). Ismertek e mellett egy rovásírás-fajtát is, amelynek voltak közös grafikai elemei a türk, a nagyszentmiklósi és a magyar rovásírás jegyeivel, a nélkül, hogy e három közül bármelyikkel azonos lett volna. Emlékei közül megemlítjük a sarkeli ásatásokból előkerült kerámiai tárgyakon, téglákon található rovásjegyeket, a két novocserkaszki kulacs egy-egy soros feliratát (az egyiken 16, a másikon 31 jellel), a Majackoe gorodiscse kőre rótt feliratát, az észak-kaukázusi kumarai feliratot, az alán katakombákban talált rövid feliratokai,, végül az eddig kiadatlan, Volga-körzetben lelt, kb. 40 jegyet tartalmazó, bikakoponvára rótt feliratot. Vö.: A. M. SÓERBAK, Znaki na keramike i kirpiéach iz Sarkela Belőj Veíi. M.L., 1959.; A. M. SÓERBAK, Les inscriptions sur les pieires de Kojmara (au Cauease du Nord) et le probleme de l alphabet runique des Turcs occidentaux: AOr. XV, 282 90: M. A. CHABJCEV , O drevnel jurkskich runiéeskich nadpisjach v alanskich katakomhach: SovTjurk. 1970/2: 94 9; J. NÉMETH: ALingu. XXI. 40 52. Végül említést érdemel egy Talasz völgyében előkerült emlék, egy lucfenyőágból való bot, mely négy oldalán olyan rovásjegyeket tartalmaz, melyek merőién különböznek a Talasz-völgyi sírfeliratokon találhatóktól, viszont számos esetben megegyeznek a nyugati rovásírásos emlékek jegyeivel; vö. S. E. MALOV, Pamjatniki. 1959. 63 8. Az írás ezúttal eredeti rendeltetése ezerint fára van róva. a rovásírásos hot üzenetközvetítésre szolgált. Az idegen írás-körnvezetl>e alighanem Nyugatról, talán éppen Kazárjából hozta magával valamelyik követség. A besenyő nyelv szórványaiból NÉMETH GYULÁnak Rikerült megállapítania, hogy a í>esenyő a kipcsak nyelvek közé tartozik (és nem az oguzok közé. mint azt egyesek gondolják). Ez a megállapítás szilárdnak tűnik. Ezzel szemben a[nagyszentmikLósi kincs görög és rovásírásos feliratainak l>esenyő emlékek közé sorolását, melyet ő javasolt, többen fenntartással fogadták, sőt magát a megfejtést is vitatják. Vö. NÉMETH GYULA. A l>esenvök ismeretéhez: MNV. XVIII. 2 7; A nagyszentmiklósi kincs feliratai: MNV. XXVIII, 63 85; angolul ALingu. XXI. 1 52. ez utóbbi szélesebb anyagra támaszkodik, s új érvekkel védi megfejtését. MARQUART. Kultur- und spnichgeschichtliche Analekten: I'ngJb. IX. 68 103. A besenyő magyar kapcsolat okról: SZOKOLAY MARGIT, A magyarországi besenyő telepekről: Föld és Eml>er IX. 65 90; GYÖRFFV GYÖRGY, Besenyők és magyarok: KCsA. I. kieg. k. 397 500. Kevésl)é kedvező a helyzet az egykorú oguz nyelvi feljegyzések összegyűjtése és feldolgozása körül. KâSyarî nyelvtani megjegyzésein és bőséges szókészleti anyagán kívül (vö. BOCKELMANN: KSZ. XVIII, 29 49 és KCsA. I. 26 40, továbbá DTS. 644 8) becses segítséget nyújtanak a ma élő oguz nyelvek régi emlékei. A bolgár-törökről bizonytalan glosszák után Knsyari néhány szórványemléke semmitmondó (í). PRITSAK, KÁíyaris Angalten iilier die Sprache der Bulgaren: ZDMG. 109, 1939. 92 — 116). A volgai bolgár sírfeliratok ezzel szemlien értékes csuvasos szórványokat tartalmaznak. Ez az anyag lényegesen archaikusaid) állapotot mutat, mint a környező finnugor nyelvek csuvas jövevényszavai. A csuvasos feliratok a mongol korból valók, valamennyi a XIII XIV. századbői származik: vö. G. V. Just i'ov, Vvedenie \ bulgaro-tatarskuju
