Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]
434 épigrafiku, M.. 1960. (fakszimilékkel; a csuvasos i lírátokon kívül tartalmazza a kipesakosokat is. ezek a mongol kortól a XIX. századig terjednek); vö. RÓNA-TAS A. FODOR S., Epigraphiea Bulgarica. A volgai bolgár-török feliratok. Szeged, 1973. Egy 1307-ből való leiirat egy rövid összefüggő mondatot is tartalmaz; vö. A. RÓNA-TAS, A Volga-Bulgarian Inscription from 1307: AOr. XXX, 153 66 (Feltehetőleg hasonló vízhalálról szól egy 1491-ből való sérült kipcsak nyelvű felirat is: JUSUPOV i. m., 53. tabi.). A feliratok gazdag anyagából kiemelném még: O. PRITSAK, Bulgaro-Tschuvaschica: UAJb. XXXI, 274 314. A dunai bolgár-török vagy dunai protobolgár körül sem sokkal különb a helyzet, bár ide tartozik a fejedelmi listán kívül számos görög felirat török szórványemléke (még a tíz soros, sérületlen, protobolgár nyelvű katonai leltár sem segít), nem is beszélve arról, hogy egyesek ide sorolják a nagvszent mik kési kincs görög és rovásírásos feliratait is. Vö.: O. PRITSAK , Die bulgarische Fürsten liste und die Sprache der Protobulgaren. Wiesbaden, 1955. és Bolgarische Etymologien 1- III.: UAJb. XXIX, 200-14; V. BESEVLIEV , Die protobulgarischen Inschriften. Berlin', 1963. Nem feledkezhetünk meg a korábbi összefoglalásról, melyet J. BENZING tett közzé a Fundanıenta I. kötetél»en (687 — 91: Das Donaubolgarisehe és 69) 5: Das Wolgabolgarische). 8. E l>enniinket közelebbről érintő nyelvek személyneveinek az értelmezése bizony gyakran nem kis nehézségekig ütközik. A nehézségek leggyakoribb oka, hogy idegen eredetű nevekkel kerülünk szemlie. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a személynév török, csak éppen egy másik török nyelvből való. Így pl. az 1322-ből való bolgari sírfelirat egy Salulmii nevű „bolgár-töröké" (JXISI POV 17. t.; RÓNA-TAS FODOR 68 9); ez a név ]>ersze azonos a mamelukoknál jól ismert SalilmiS '[rabszolgánakJ eladott' névvel (HOUTSMA 31, SAUV AGET 49), ami minden, csak nem csuvasos. A nehezségek másik forrása meg sokszor az, hogy e nevek nem mindig követik azt a névadási rendszert, amelyet a mamehik-kipcsak személynevek alapján megismertünk. Itt fokozottan indokolt GOMBOCZ (és MELICH) módszertani elvének az alkalmazása: jelentéstani vagy más analógiát kell keresnünk közel egykorú török nyelvhői. Nem meggyőzőek az olyanféle értelmezések, mint amilyen például az egyik besenyő törzsfő nevéé: a görög átírásos KUUJTCLV (ace.)-t Ç>ew/«-nak állítva vissza a szagáj qostu szóval magyarázták, melynek a jelentése: 'a hős nyila, amelv magától megkeresi az ellenséget'. Ez a szó szemmelláthatóan folklór szövegből származik, egyetlen adat van rá, és a törökl>en nincs etimológiája. A keleti török nyelvek személyneveit a VII VIII. századtól a XII. századig (a mongol korig) kísérjük figyelemmel. A személynevek kutatása ez időszakban bonyolult feladat, mert vezető személyek nevei maradtak ránk elsősorban (a vallási szövegeket külön kell vizsgálni), ezek |>edig ritkán egyeleműek, olyan érteleml>en, hogy a legtöbbször nemzetségük nevét, továbbá címét (címeit) is tartalmazzák. Ezekre később kell visszatérnünk. Példaként említsük meg a IX. századi turfáni ujgur feliratos cövekeket, melyek buddhista kultikus céllal Készültek, de a kegyes cselekedet részeseinek a nevét feliratok örökítik m -g (a három közül a második kínai nyelvű). Az elsőn a felsorolt nevek közt szerejiel pl. 15 főrangú nő (tnyrikan hercegnő'), 16 magasrangú elöljáró, több tisztviselő, a város parancsnoka, a cöveket készítő ács, a cöveket füldlie rögzítő kőmíves, az írnok, a zenész stb. A nevek többsége
