Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
410 Anonymus népetimológiái közé szervesen illeszkedik az Álmos magyarázata. Az értelmezés alapjául szolgáló almu 'sompnium; álomkép' hiteles emléke az Anonymus korabeli magyar nyelvnek. Az Álmos név magyarázatának azonban nem az a célja, hogy a név jelentését tisztázza, hanem az, hogv viselőjének természetfeletti elhivatosságát, istoni küldetését magyarázza, sőt: bizonyítsa. Álmos szent királyok, jeles fejedelmek dicső őse, akinek rendkívüli elhivatottságát nevein bizonyítja. Erről Anonymus mindjárt Élőbeszédében vallomást tesz: „miképen született Álmos s mi okból nyeri az Álmos nevet Magyarország első vezére, akitől a magyarok királyai erednek" ( P AIS 19 20; „qualiter sit gencratus dux Almus aut quaro vocatur Alnius primus dux Hungarie, a quo reges Hungarorum originem duxerunt": Scriptores I, 33). A dicső ős elhivatottságát jól bizonyítja Emesu álma, de jól bizonyítja a latin almus név is. Ebből a szempontból a két etimológia közt valóban inncs különbség. . . Az Anonymus közölte mondával kapcsolatban még két rövid megjegyzést kívánok tenni: az egyiket az astur-ró\, a másikat magáról az álom-ról. 5. Az astur-nak larwí-lal való helyettesítése Kézaitól származik; vö. GYÜRFFY GYÖRGY, Krónikáink és a magyar őstörténet 46. GYÖRFFY (42) GÁLDI LÁSZLÓ egyik jeles dolgozatára támaszkodva hangsúlyozza, hogy astur a latin accipiter 'ölyv, héja' szónak francia—olasz ihletésű vulgáris latin változata. A. DAUZAT szerint (Dictionnaire étvmologique de la langue française. 1938. 62) a mai fr. autour valóban a vulg. lat. auceptor-ra vezethető vissza « lat. accipiter), ebből acceptor lett, amely később keveredett a fr. auceptor 'madarász' szóval. A francia szó, melyet korán kiszorított szinonimája (épervier, faucon), csak a költői nyelvben maradt fenn és a természettudományi terminológiában, ahol az astur jxilumbarius megjelölésére foglalták le. A francia szó története jól példázza sorsát máshol is, így a törökben és a magyarban is. A latin szó régen a magyarban kétségtelenül egyfajta ragadozó, solymászmadarat jelentett. A XIV. századi krónikaíró austur alakja (Scriptores I, 263 [Attila pajzsán], 284 [Emesu álmában]) nem szükségszerűen szövegromlás. Ä mai francia szó jelentése: 1. 'karvaly (Accipiter)'; 2. 'vándorsólyom, galambászhéja (Falco peregrinus)' ( E CKHARDT , modern madártani precizitással). A latin szó különben előfordul a Codex Cumanicus első, olasz részében is, mégpedig astor alakban (109); KUUN GÉZA (Codex Cumanicus 377) a ritka latin szavak közt így értelmezi: '„astur", accipiter major, ital. astore'. A lat. astor perzsa és kun megfelelője a CC.-ban Çarçiga, helyesen Carçiga, azaz qarciya. A perzsa szó MONCHI-ZADEH szerint (122) 'Habicht; héja', BODROGLIGETI értelmezésében (182) 'windhover; vörös vércse', a kun szót pedig GRÖNBECH (194) 'Habicht'-nak fordítja. A török qarciya megfelelőit G. DOERFER (TMEN. I, 404 — 5, no. 278 és IV, 392, no. 278) összeállította a török, mongol, iráni, kaukázusi, finnugor és szamojéd nyelvekből. Az egyes adatok változatos jelentésárnyalatokat mutatnak. Á török nyelvek többségében jelentkező értelmezés alapján DOERFER e madarat héjának: astur palumbarius-riak tartja. Hogyan lett Kézainál az astur palumbarius-hól turul? S CHENK JAKAB „Magyar solymászmadárnevek" (Aquila XLIII —XLVI) című érdemes tanulmányában sajnos nem nyújt a kérdéshez használható madártani útmutatást. A turul szintén török eredetű szavaink közé tartozik. DOERFER (TMEN. III, 346-8, no. 1345) ezúttal is összegyűjtötte megfelelőit a törökben, perzsában, mongolban; a régi adatokat megtaláljuk CLAUSONnál (EtvmDict. 172; ezek
