Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]

398 télvű tagja, Budenz József és Vámbérv Ármin közt került a Bor. Ez az ,,ugor — török háború" Budenz teljes győzelmével végződött: kétségbevonhatatlanul bebizonyosodott, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, s hogy a szókészletében található török elemek oda jövevényszavakként jutottak. Ugyanekkor Vámbérv legyőzetése sem számított kudarcnak: igen sok hasznos útmutatással szolgált a török - magyar érintkezések történetének további kutatásához. Vámbérv ugyanakkor elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai turkológia ma is érvényes arculatának kialakításával. De a délibábos nyelvészet még ekkor sem adta meg magát, tovább járt a maga útján, még az Akadémián belül is. Podhorszky Lajos 18 évvel levelező taggá történt megválasztása után megtartott székfoglaló értekezésében a magyar nyelv kínai eredetét próbálta igazolni.

4 A kun nyelv hovatartozandósága. Talán Rzűkebb körben, de nem kevésbé szenvedélyes vita folyt e körül is, akárcsak a magyar nyelv eredete körül. A kunok sajátos török nyelvet beszéltek eredetileg, amely a török nyelvek kipcsak csoportjába tartozott. Ezt a nyelvet kunjaink (csakúgy mint az iráni nyelvű jászaink a magukét) eredeti nyelvüket elvesztették s helyette áttértek a magyar beszédre. E nyelvcsere pontos idejét nem ismerjük, de úgy látszik, hogy a folyamat a XVI. század végére lényegében befejeződött. A kunok elmagyarosodása olyannyira általános lett, hogy a XVIII. századtól kezdve senki (még a különben jól értesült Pray sem) kételkedett abban, hogy a kunok eredetileg is magyar nyelvűek voltak. E nézet mellett haláláig kitartott Gyárfás István levelező tag, a jászkunok lelkes történetírója.

5 E viták még tévedéseikben is igen gvümölcsözőeknek bizonyultak: fokozatosan megvilágosodott, hogy e problémákat eredményesen megközelíteni csak akkor lehetséges, ha azokat szélesebb távlatokba állítjuk. A török kapcsolatok vizsgálatából megszületett a magyar összefüggések kutatásától független turkológia, annak további helyes értelmezése érdekében az altajisztika. A kelet-európai népmozgalmak távolabbi rugóinak a vizsgálata Belső-Ázsiára irányította a figyelmet. Innen már csak egy lépés volt annak felismerése, hogy Belső-Ázsia népei történetének eredményes kutatásához elengedhetetlen a kínai források megszólaltatása, mint azt — ha másodkézből is - már Pray is tudta. így született meg nálunk a sinológia, amely önálló problémafelvetéseivel csakhamar fel tudott zárkózni a nemzetközi sinológiához. És Végül Körösi Csorna halálának századik évfordulóján a budapesti egyetemen megszólalt a tibeti nyelv is. A századoleji nagy belső-ázsiai expedíciók során előkerült tibeti kéziratok fontos új információkat tartalmaztak Belső-Ázsia történetéről. Ugyanakkor az óriási terjedelmű tibeti buddhista irodalom első kézből való tanulmányozása elengedhetetlen az ujgur és a mongol buddhizmus megértéséhez. Végül, do nem utolsósorban a tibetisztikának ez a 'artománya egyik hasznos bázisa a korszerű vallástörténeti kutatásoknak. Az orientalisztika bizonyos kerületei nálunk is — csakúgy mint külföldön — teológiai eredetűek. Elsősorban a biblikus nyelvek (héber, arami, szír stb.) ' PODHORSZXY Lajos: A magyar képzik és ragok megfeitésc sinai gyökszók által (1876. III 13) és Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache genetisch aus chinesichen Wurzeln und Stämmen erklärt. Paris 1876—1877. 5 GYÁRFÁS István: A jászblnok történetei—IV. Kecskemét 1870—1886. UŐ.: A Petrarca Codex kún nyelve. Értekezése a tört. tud. koréból X: VIII, Bp. 1882. Gróf KUUN Géza: A kúnok nyelvéről és nemzetiségéről. Értekezésen: a nyelv- és széptud. koréból XII: XI, Bp. 1885.