Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Gombocz Zoltán mint turkológus [MNy LXXIII /1977/ 395-401.]
393 Az azóta megjelent nagy terjedelmű nyelvtanok ezekről az esetekről is szólnak, egy „Sammlung Göschen" kötetkébe ezek talán bele se fértek volna. Gombocznak a turkológia iránti ilyen fokú intenzív érdeklődése a budapesti magyar nyelvészeti katedrára kerültével megszűnt. Nem hűtlenségből, nem is az új feladatok nyomasztó terhe alatt. Gombocznál a turkológia művelése nem volt öncél, mint ahogy nem volt az az altajisztikai általános problémák felé való fordulása sem. Az ő célja kezdettől fogva a magyar nyelv török kapcsolatainak a tisztázása volt, ezt pedig később sem tévesztette szem elől. 6. Gombocz a turkológián belül nagy figyelmet szentelt a csuvasnak, hiszen tudta, hogy legrégibb török jövevényszavaink olyan hangtani sajátságokat tartalmaznak, amelyek a török nyelvek közül csak a csuvasból mutathatók ki. A török nyelveken kívül pedig a mongolban jelentkeznek. Rajta tartotta szemét a csuvas szókészlet minden akkor hozzáférhető forrásán. így jött létre „Csuvas szójegyzék" című közleménye (NvK. XXXVI, 1 23 és 141—164; knv. 1—46),amely AÉMARIN egyik munkájának finomabb hangjelöléssel is megadott pár száz szavát tartalmazza, métqiedig a FUF. átírási rendszere szerint. Ez a szójegyzék bőséges csuvas nyelvjárási anyagot nyújt, az esetek többségében a csuvas szavakat, szögletes zárójelben, Gombocz magyarázó megjegyzései követik. A röviddel rá megjelenő PAASONEN-féle csuvas szójegyzék teljesen háttérbe szorította ezt az ASMARIN—GoMBOCz-féle jegyzéket, pedig olykor még ma is érdemes egy-egy adatát felhasználni. Figyelemmel kísérte a csuvas nyelvtani irodalmat az 1775-ből származó névtelen szerző grammatikájától kezdve (Das tschuwassische Praesens-futurum: KCsA. I, 263). Ismerte és használta a bolgari sírfeliratokat. A csuvas nyelv korábbi állapotát próbálta kiolvasni a mordvin, a permi nyelvek, majd a cseremisz csuvas jövevényszavaiból. 7. Ebből az altajisztikai és turkológiai háttérből nőtt ki Gombocz Zoltán tanulmánya, illetőleg könyve, a „Honfoglalás előtti török jövevényszavaink" és a „Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache". Hogyan fogadták a kortársak? A róluk szóló bírálatok közül ma is érdemes elolvasni a három legfontosabbat: AsBÓTHét (KSz. XIII, 322 37), HoRGERét (MNy. VIII, 446-58) ós PAASONENét (NyK. XLII, 36 68). Mind a hárman elismeréssel szóltak a nagy műről, mind a három kitűnő tudósnak számított a maga területén, de közöttük egy sem akadt, aki teljes értékű partnere lehetett volna Gombocznak. ASBOTH, a nagy szlavista a bírált mű minden szláv vonatkozásához teljes auktoritással szólhatott hozzá, ugyanugy a belőlük adódó magyar hangtörténeti tanulságokhoz. Harapós kritikus hírében állott, aki minden apró pontatlanságot, következetlenséget, logikai bakugrást észrevett ós kíméletlenül kipellengérezett. A török és a magyar hangtörténeti problematika jó része azonban távol állott tőle. HORGER a magyar hangtörténet területén volt otthonos, de a török anyagban való teljes tájékozatlansága kritikai megjegyzéseit valahogy bizonytalanná tette. Az információs anyagnak ez a féloldalúsága becsületesen tudományos igazságra törekvő kritikájának — már a maga korában is — kissé provinciális színt kölcsönzött. PAASONEN szava esett a legsúlyosabban a latba. Csuvas ismeretei Gomboczéinál is biztosabbak, határozottabbak voltak; ugyanezt kell mondanu-k csuvas—finnugor kapcsolatokra vonatkozó ismereteiről is. Vele szemben Gombocz csak a magyar hangtörténet ós a távolabbi török (ós altaji) kapcsolatok megítélésében volt fölényben.