Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A tun-huang-i barlangok [KCsA 11/1927/, 326-329.]
A tun-huang-i barlangok A tun-huang-l barlangok. Tun-huang Tang-ho-tól nyugatra fekszik Kan-su tartományban (Kína). Kr. e. 111-ben alapította Wu császár (Han dinasztia) s egyike volt annak a négy katonai állomásnak, amely a liiung-nuk-tól Tibetbe vezető utat megszállva tartotta. Tun-huang-tól mintegy tizenöt kilométernyire esnek az ú. n. Ezer-Buddha barlangjai, a Ts'ien fo tung. melynek körülbelül ötszáz barlangja van s kevés kivétellel valamennyit a Kr. u. V—XI. században rendezték be kinai buddhista zarándokok. 1 Ez az egykori szenthely szerencsére egészen kívül esik az újabb kjzlekedés útvonalain s így n barlangok tartalma szinte ugyanabban az állapotban maradt ránk, amelyben a Song-dinasztia idejében, még a tangót hódítás előtt ezeket lezárták. Európai utazók közill először Prievalski jelezte a tun-huang-i barlangokat, majd gróf Széchenyi; Ch. E. Bonin (1898—1900) felirntmásolatokat is hozott hasa innen.* Magyar szempontból különösen érdekes, hogy Lóczy Lajos volt az, aki 1902-ben felhívta rá Stein Aurél figyelmét. Stein Aurél második kutatóútja alkalmával 1907 m^jus 20-án csakugyan fel is kereste a Ts'ien fo tung-ot. Az egykori buddhista kegyhelyet, a sors különös iróniájából, egy iaoista pap, Wang őrizte, aki hosszas alkudozások után feltárta a lezár barlangokat. Kápráztató gazdagságukból Stein Aurél huszonnégy láda kéziratot, öt láda festményt szállított Londonba a British Museumnak. Ep ezidőtájt tartózkodott Középázsiában Paul Pelliot,* aki értesülve Stein Aurél szerencsés felfedezéséről, maga is Tun-hu&ng-ba sietett (1908 március ii-án) s az otthagyott anyagbői került ki expedíciójának mondhatni legértékesebb eredménye. 'Hasonló rendeltetésé, perese kevéslibé jelentékeny Középáraiéban a Gutien-tól nyugatra fekvő Mirvj-oi s egy máaik Kutta ás Salram kösütt. •H. Cordler, Lea foullles en Aste Centrale. Mélanges d'hiatoire et de géographie Orientale., n. Perle, 1W0. İM. 1. »P. Pelliot középáralel kutetdútja ISO«—lSOS-lg tartott. A francia közoktatásügyi minisztérium, ez Académle drs Inscriptions et Bellee-Lettres, e Bocléte de Qéogrepble, e Comllé de l'Asie Frençeiee és néhány magánon támogatásával e Section françaiee du Comité International pour l'exploration de l'Aale Centrale szervezte ezt az utat, melynek Pellioton kívül tagjai voltak még dr. Louii Velllznt gyarmat-orvos és Cbarles Nouettes fotográfus. 190S június 15-én indult el társaságukban P. Párizsból, szeptember 1-én Keigarba érkezett, ahonnan október 17-én Kutiúba ment. Manlbaál közelében felfed*zte Tumiuqot, ahol érdekei hellenisztikus leletekre bukkant. Qalmaqdavanon át Vulduzbe, majl Dnlduraqurba jutott, ahol egy régi templom romjai közt egy hrabml-tekercset, feliratos falemezeket, pénzt, etb. talált. Visszatérve, Kutáábúl folytatta útját Urumtiibe, Turfanba, majd QomtJba s végül Tun-liuang-ba, ahonnan 11108 málusában Pekingbe, onnan Indoklnábe utazott. Még egyszer visszatért Sanghaiba és Pekingbe s mintegy hermlni-ezer kötet klnal könyvet vásárolt a Bibllothéque Nationale számára.
