Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]
353 nak azok a tibeti nyelvű értesítések is, amelyek egy Su-lig nevű népre vonatkoznak. Régóta ismerték a kínai forrásoknak (főként az egyik híres buddhista zarándoknak az útleírásából) azt az értesítést, mely egy su-li nevű népről beszél. Ez a nép a kínai szerző szerint Szamarkand táján élt, és politikailag a türköktől függött. R. Gauthiot, a kiváló iránista ezt a népet a szogddal azonosította, megjegyezvén, hogy a kínai átírás egyben érdekes nyelvészeti adat, mert az eredeti Súgóik szónak egyik nyelvjárási alakját őrizte meg. Ez a nyelvjárás különben ugyanaz, mint amelyikben az adamas 'gyémánt'-ból a türkbe, ujgurba is átkerült almas szó keletkezett. 1 A tibeti források a szogd nép nevének ugyanezt a nyelvjárási alakját őrizték meg : Su-lig, ebben az alakban fordul elő lépten-nyomon a már említett. Tan j urban található történeti szövegben. Meg kell jegyeznünk, hogy a szogdokra vonatkozó tibeti értesítéseket eddig még nem gyűjtötték össze, ili. nem vizsgálták rendszeresen. Mindezeket a középázsiai, vagy Közép-Ázsiával szoros kapcsolatban álló népekre és nyelvekre vonatkozó adatokat a régóta ismert buddhista irodalom szolgáltatja. Pedig most csak a fontosabb adat-csoportokat vettük figyelembe, és nem beszéltünk arról a sok más kis népről, törzsről, amelyekről a tibeti források elszórtan, egy-két meglehetősen sovány adatot tartalmaznak. Természetes, hogy tibeti nyelven — a vallási irodalomhoz viszonyítva ugyan elenyésző mennyiségben — találunk kimondottan történelmi irodalmat is. Már Körösi Csorna Sándor közzétett egy kisebb értekezést, amelyben az előtte ismeretes tibeti nyelvű történelmi munkákat tárgyalta; tudjuk, őt különösen érdekelték az ilyenfajta munkák. Ezek a történeti munkák azonban igen késeiek, legtöbbje a XV—XVIII. sz.-ból való, de a legrégibb sem öregebb a XIII. sz.-nál (pl. a híres Rgyal-rabs gsal-ba'i me-lon). Közép-Ázsia régibb története szempontjából ezek legfeljebb másodrangú források. 2 1 R. Gauthiot fejtegetését 1. Essai de grammaire sogdienne I. (Paris 1914—23) előszavában. A kínai su-li alakra a legrégibb említést P. Pelliot adja: Kr. u. 409 körűiről, vö. Journ. As. 1934 1, 36. * A. Csorna de Kőrös, Enumeration of Historical and Grammatical Works to be met with in Tibet : JASB. VII, 185«.
