Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]
276 tu-l-xun 'borult'; 17. yi»ma-ki 'hó', ima-gi, ma. nimanggi < nima-n-gi, vö. nima ra- 'havazni': 512. se-ki 'vér', te-gi, ma. tenggi < *tc-n-gi, vö. gold ti-ksa, olcea sö-yse; 626. pM'e-ki 'új', ite-gi, ma. ite; 690. kucmi-ki 'hosszú', yolmi-gi, ma. yolmin. Szintén közismert, kicsinyítő képző a [98] hung, yun, xun: 736. ko-hung 'fényes', ge-xun, ma. gexun < ge-xun, vö. ge-n-giyen; 721. 'o'Ku hung 'egyedül', emu-xun, ma. emxun < *emu-xun; 539. uu-eu-kung 'vad, nyers', ueu-xun, ma. esxun < *eeu-xun. Ragokat is aránylag szép számmal találunk szójegyzékünkben, noha normális körülmények között ilyenekre alig lehetne valami reményünk; de vö. I, 5. Íme közülük néhány mutatóba. Az accusativus ragja a [36] po, be; úgy látszik, már a dzsürcsiben is ebben az alakban járult a veláris hangalakú szavakhoz is: 1 337. 'o'hei-po 'rossz', exe-be, ma. exe-be; 398. igeide-po 'ügy, dolog', uile-be, ma. weile-be; 506. me»éidan-po 'szív', mejile-be, ma. mujilen-be; 762. hodwee>po 'beszélgetés', xerte-be. A genitivus egyik ragja . a [560] ni 2 (de megvan a dzsürcsiben az i genitivus is): 32. kuo*lun-ni 'ország', guru-un-ni, ma. gurun-i; 272. han-an-ni 'császár', qa-yan-ni,* ma. yan-i; 331, 'o'ían-ni 'úr', eje-ni, ma. ejen-i; 754. 'oemu-ni 'egy', emu-ni, ma. emun-i; 853. mi-ní 'én', mi-ni (gen.), ma. mini. Az egyalakú mandzsu -me igei adverbium a dzsürcsiben kettős alakban" jelentkezik: [342] mai, mai: 380. yuii-mai 'elérni', iii-mai, ma. iti-me; [173] mei, mei: 394. kudi-mei 'átköltözni', guri-mti, ma. guri-me; 410. fwt'e-mei 'kisérni', fude-mei, ma. fude-me. A kéttagú szótagjelek száma meglehetősen csekély a rendelkezésünkre álló anyagban. Annyi azonban kihámozható belőle, hogy az első szótag valamilyen igei formáns, pl. visszaható, szenvedő igeképző, a második szótag pedig valamilyen gyakori rag. Ügy látszik, a dzsürcsi ige bizonyos képzett formáiban nem képzőt láttak a bennszülött grammatikusok, hanem az igeragozás sajátos alakjait; hasonló szemlélettel a mandzsu nyelvtaníróknál is találkozunk. 4 Ilyen esetek: [660] tudu, • 1 Ez azért feltűnő, mert a dzsürcsi különben több olyan ragot őrzött meg kettőe, veláris: pala talis alakban, amely a mandzsuban mir caak egy alakban iemeretes. Közölök való például a dativus lovativus ragja, amely a mandaauban caak -it alakban iameretes; a dzsürcsiben még -iu és -io változatával találkozunk (a -it anyagunkban — nyilván nem \éietleniil — elő sem fordul). Ilyen a dzsürcsi -mai, -mei igei határozószó, amelyet a mandzsu már csak -me alakban használ. - A mandzsuban, mint ismeretes, a genitivus ragja általában i, a -w csak -ng-rc végződő, kínai szavak után használatos. ES utóbbival tévedés volna bárhogyan is összekapcsolni a dzsürcsi -nI genitivusi ragot. A dzsürcsiben a genitivus ragja kizárólag -í, és a -ni változatban az -«- a tőhöz tartozik, és azt "csak helyesírási okokból kapcsolja a tulajdonképeni raghoz nemcsak a kinai átírás, hanem a dzsürcsi szótagolás is. - E dzsürcsi tótel magyarázatául meg kell jegyesnünk, hogy a kínai kon szó taggal átírt dzsürcsi írásjegy önmagában is a 'fejedelem' jelentésű szójelet képviseli; a kfnai átfrás szóvégi -n-je tehát csak akkor volna lehetséges, ha a szótagjel önállóan fordulna elő, de persze csak úgy, ha azt a dzsürcsi még az -an fan-c'ie jellel is jelölné. A dzsürcsi qn végeredményben azonos a mandzsu yan szóval (qa-n > yan), a ve-yen viszont mongol, illetőleg kitaj változata ugyanennek a szónak; a változat ez esetben persze nem fonétikai összefüggést jelent. ' F. K AULEN , Linguae Mandshuricae önstitutiones (Katisbonae, 1856.), S3—34 hét coniugatio-t ismer: 1. activum, 2. passivum f-bn-), 3. reflexivum (-ja-, -jo-, -je-), 4. reciproeıım (-nu-, -du-), 5. inchoativem (-na-, -no-, -ne-), 6. faciitivum-causativum
