Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A kitaj nép és nyelv [MNy XXIII/1927/, 293-310.]
185 dinasztia uralkodása végén pedigPi-ning nevű vezérükkel együtt a Huang-Sui mellé húzódtak vissza, miután döntő vereséget szenvedtek a kínaiaktól. Innen Liao-si-be vándoroltak. Újabb vereség után, melyet Mu-yung lluan mórt rájuk, három részre szakadtak: 1. yü-wen. 2. k'n-mo-hi, akik azonosak a későbbi hi. a türk feliratok tatab'i népével; 3. k'i-lun. kik az előbbi kettőt cserbenhagyva a Huang-ho felé húzódtak. 1 1 A következők megértésére tudni kell a kínai történet néhány fontosabb adatát. Kr. u. 420—590-ben Nan pe ti'ao déli és északi dinasztiák elnevezés alatt több kisebb uralkodó családról emlékezik meg a történelem. Ezek közül különösebben érdekel bennünket Ts i (479—501.), főleg pedig Wei (Északi-Wei 386-532.; Nyugati-Wei 535—557.; Keleti-Wei 534—550.), mely voltaképen idegen, valószínűleg török dinasztia, s melynek a nevéhez fűződik Kínában a buddhista művészet aranykora; 590—618. a Sui dinasztia uralkodott, amelyet a T'aııg követett. 907-ben megbukott a T'ang-ház is. Ez a bukás végét jelentette a kínai történelem egyik nagy korszakának, mely irodalom, művészet, külpolitika, udvari intrika, kegyencuralom dolgában a leghíresebbek és leghirhedtebbek közé tartozik. Utána a birodalom egysége újra felbomlott, a hatalomért öt család küzdött, akik azonban Kínának mindig csak kis része felett rendelkezhettek. Ezt az időt a kínai történelem Wu-tai 'öt család' korszakának nevezi. Ez az öt család a következő: Hou Liang (907—23., idegen, valószínűleg török dinasztia), Hou T'ang (923—36.), Hou Tsin (936 — 47.), Hou Han (947 — 51.), Ilou Tiou (951-^60.). (A dinasztiák neve előtt hou a. m. 'későbbi második'.) 960-ban helyreállt Kína egysége a Sung dinasztia trónraléptével, amelyet ezúttal külső veszedelem fenyegetett állandóan. Előbb a kitajokkal, majd a dsürc6ikkel kellett hosszú harcokat vívnia, míg végül is a dsürc6ik elfoglalták egész Északkínát, s a Sung dinasztia a Yang-tse-kiangtól délre szorult (1127.). A mongolokkal való harcokban a sung ok ereje teljesen felőrlődött, megsemmisült, míg aztán 1280-ban A'uóilaijal egy mongol dinasztia (Yüan) vette át a helyét. A kitaj történek-mmel két monographia foglalkozik kínai nyelven. Az egyik K'i-t a n kuo t s i 'feljegyzések a kitaj birodalomról', szerzője Ye Lung-li, befejezte 1180-ban. H. A. GII.F.S, A Chinese biographical dictionary. London-Shanghai, 1898. 2457. [933. l.J szerint a XIII. sz.-ban keletkezett, azonban a rendelkezésemre álló K' i-t a n kuo tü iban, mely a Sao ye san fang gyűjteményben jelent meg, Ye Lung-li előszava Sun-hi ( lliao-tsung Sung császár) 7. évéből (=1180.) kelt. A másik a Lıao si 'Liao évkönyvei', szerzője T'o-t'o 1313-55., vö. H. A. GILES op. cit. 1944 (738—9. I.). Bö adalékot tartalmaz az R-si-se si 'a 24 évkönyv', a történeti kánonikus gyűjtemény több darabja (pl. S u n g s i, Kiou Wu-tai s i, Wu-tai si, stb.; ebből a gyűjteményből való különben a Liao s i is), valamint ezen a gyűjteményen kívül álló több történeti és földrajzi mii is, amelyeknek teljes felsorolása most nem célunk. Csak annyit, hogy ez utóbbi csoportból a legjelentékenyebb a T'ung kien kang m u, eredetileg Se-ma Kuang (1066.) műve, amelyet Tiu Hi (1130—1200.) átdolgozott. Több mandsu fordítása van. Eranciául MOYRAC DE MAILI.A, Histoire générale do la Chine, ou annales de cet Empire; traduites dp Tong Kien Kang Mou. par le fou —; publiées par M. l'abbé GKOSIEK etc. Paris, 1777 — 83., 12 vol. Meg kell említenünk a mandsu DaiLiyoo guru n-i sudu r-ibith e-t, amely azonban nem a Liao s i fordítása, mint B. LAUFER , Skizze der mongolischen Literatur. KSz. 1908. IX, 28. 1. gondolja. Lefordította H. CONON VON DER GABELENTZ (Geschichte der Grossen Liao. Herausgegeben von H. A. v. D. GABELENTZ . St. Petersburg, 1877.). A kínai 6zavak átírásánál a pekingi k u a n-h u a (mandarin nyelv)-hez alkalmazkodtam a szokásos módon; egyébként azt a helyesírást használom, mclv az altáji filológiában hagyományos helyesíráshoz legközelebb van. Minden kínai szó egytagú, ha benne több magánhangzó fordul elö, akkor az diphtongus vagy triphtongus.
