Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A kitaj nép és nyelv [MNy XXIII/1927/, 293-310.]

186 Előbb a Ts'i, majd 479-ben már az Északi Wei dinasztiának fizettek adót, s ugyanakkor Mohofo wu kan nevű főnökükkel a mai Mandsunában, a Po Lang folyótól keletre telepedtek meg. Azonban nem a legbékésebb módon éltek, mire 605-ben Wei-yün kínai tábornok nagy sereggel indult ellenük, amelyhez még Tu-ii türk qayan húszezer főnyi lovas serege is csatlakozott. Egészen közel férkőztek a kitajokhoz, mert ezek azt hitték, hogy a türkök a koreaiakat akarják megtámadni. A kitajok véres vereségüket lassan kiheverték; 696-ban újra megjelentek a kínai határon, Ki-tsout elfoglalták, kirabolták, az ellenük vonuló két kínai sereget leverték, vezérét Wang Hiao-kiet pedig megölték. A következő évben Me-tH'uo türk qayan segítségével sikerült a kínaiaknak elégtételt szorezniök.

1 751-ben Ngan Lu-san több mint hatvanezer főnyi kínai sereg élén a kitajok ellen vonult. Az elővédet húszezer kitaj lovas képezte, ezek azonban mielőtt még harcra került volna a sor, cserbenhagyták a kínaiakat, és Ngan Lu-san maga İ6 — aki különben kitaj volt — a vesztett csatából csak alig tudott megmenekülni. A türk hegemónia bukása után a kitajok az ujgurok adófizetőivé lettek, de apró csatározásaikat most is tovább folytatták. A kitajoknak ezidőtájt nyolc törzsük volt, mindegyik élén egy kán állt. Ezek maguk közül választották a nagykánt, akinek a hatalma csak három évre szólt. Ye-liil A-pao-ki azonban a három év elmultával is megtartotta méltóságát. A többi hét kán fegyverrel akart érvényt szerezni a régi szokásnak. A mérkőzésből azonban A-pao-ki került ki győztesen, aki hódító tehetségét már korábban a t'ang-hiang és a hi-wei

2 elleni harcokban fényesen bebizonyította. Li K' e-yungn&k (a Hou Tsin császára) segítségére volt Hou Liang elleni harcaiban. 907-ben A-pao-ki már háromszázezer főnyi lovas hadsereg felett rendelkezett, 916-ban felvette a császári címet, 918-ban adófizetői közé tartozott Liang, Tsin, Po-hai (a Bajkál tó vidékén, vö. JA. 1897. I, 404.), Korea, az ujgurok egy része, a t'ang-hiangok. Kínai tanácsadójára (Han Yen-hui) hallgatva városokat kezdett építtetni, 920-ban pedig írást készíttetett a kitaj nyelvre. 917-bon a kitajok kelet felé (Pe-tiii-li-ben) egészen Yung-p'ing-fu\g nyomultak, ugyanígy 922-ben is. A-pao-ki a po-haiok elleni hadjárata alatt megbetegedett, 926-ban meg1 A kitajokról a rovásírásoe türk inskripciók is megemlékeznek számos alkalommal (a két nagy emléken I. E. 2, 4; II. E. S. Vö. V. THOMSEN, Inscriptions de l'Orkbon. MSFOu. V, 6i, 6. jegyz.), anélkül azonban, hogy történetükre valami lényegeset tartalmaznának. Csak a temetési követségek, az ellenségek felsorolása alkalmával van szó róluk leginkább. 2 Az első tibeti-féle nép, a másik a mo-ho (valószínűleg tunguz nép) egyik ága, egyesek szerint mongol nyelvűek; vö. H. H. HOWORTH

, The northern frontagers of China. Part. I. The origines of the Mongols, 2. 1. — KLAPROTH, Tableaux historiques de l'Asie 91—2. 1. — Journal Asiatique 1897. I, 408. 1.