Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Ajugarok földje [MNy XXVII/1931/, 300-314.]
1 74 szövege tisztára azonosak azzal a kis munkával, amelyet először S CHMIDT használt, de melyet az előbbitől gondosan meg szoktak különböztetni egészen a legújabb időkig, így maga I'ELLIOT IS. 1 — Ez a Dzifüken-ii tolta azonban a XVIII. századból való. Ujgur—tangut azonosítását ezért eleve gyanúval fogadhatjuk. De ránk maradt Öhos-kyi 'Od-zcr-nak egyik fordítása, az öt tantrikus szöveget tartalmazó Paricarakşâ, bár csak kései másolatban áll rendelkezésünkre. A könyv végén hosszabb colophon van, amely a buddhizmus mongolországi történetének kimagaslóbb mozzanatairól emlékezik meg. Nagyjában azonos a PozDNEEV-féle Dzirüken-ii tolta-yin tayilburi bevezetésével, amely — mint mondottuk — a mongol írás történetét beszéli el, mégpedig úgy, hogy fejlődését mindenütt a lámaizmus terjedésével hozza összefüggésbe. A kettő közötti hasonlóság meglepő, mindakettő megemlíti, amikor Qayisan Kiiliig khánról beszél, hogy azelőtt csak ujgurul olvasták, a buddhista szent könyveket. Ez után a mondat után jön a PozDNEEV-féle szövegben, hogy „ebben az időben a tangut népet ujgur-nak nevezték". Minderről szó sincsen a Pancaraksü colophonjában, mely pedig a régibb hagyományt őrizte meg.' így tehát csak kései interpoláció ez a mondat, amely annak idején annyi vizet zavart. Tangut néven 1032—1227 között tekintélyes birodalom állott Kan-su nyugati határán, attól délre és nyugatra. Népének külön írása vcdí, melyet a kitaj és dzsüicsi írásmóddal nagyjában azonos elv alapján a kínai írásból származtattak. Gazdag' irodalmukban nemcsak kínai klasszikusok, szótárak stb. fordításait adták, hanem megkezdték a terjedelmes buddhista kánonnak, a Tripitaka-nak a kínaiból való fordítását is. Ezt a munkát Kubilai császár parancsára abba kellett hagyni. A mongolok hódító hadjárataik során véget vetettek ennek a virágzó tangut birodalomnak. Utána csakhamar teljesen feledésbe ment különben is igen komplikált írásuk, s lassan maga a tangut nyelv és a nép is szinte nyomtalanul eltűnt. Az utóbbi évtizedek szerencsés ásatásai során azonban napfényre került egész sereg emlék, kézirat, fanyomatos könyv ezzel a mát ismeretlen írással és ismeretlen tangut nyelven. Ma már szép gyűjteményt őriznek ezekből az emlékekből a pétervári, iondoni, párizsi, berlini, sőt két év óta a pekingi könyvtárakban is. Ez az írás, bár kihüvelyezése terén érdemes próbálgatások történtek, máig megfejtetlen. A rendelkezésre álló kínai és tibeti írásos anyagból így is kiviláglik, hogy a tangut nem is a tibetihez, de a tibeto-birmán nyelvcsaládnak 1 I'. I'BI.LIOT, Les svstimes dV'criturcs en usages elicz les nnciens Mongols: Asia Major II, 285. ' T'ouiig Pa o 1930: 130—2.
