Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Attila családfája [Eötvös Füzetek V/1926/, 1-17.]

Attila családfája F. Hirth Die Ahnentafel Attilas nach Johannes von Thurócz cimü dolgozatában merész, de egyben nagyjelentőségű feltevést kockáztatott meg.

1 A magyar szakirodalomban kezdettől fogva hirdetett és általánosan elfogadott nézettel szemben azt állította, hogy Thuróczi János Chronica Hungarorumában található, több mint harminc nevet tartalmazó családfa korántsem kései apokryph összeszerkesztés, nem is a legenda mesés hagyománya, hanem igen értékes történeti emlék, mert kétségtelen összefüggés áll fenn Attila itt hagyományozott csaiádfája és a kinai évkönyvek hiung-nu sen-yüjeinek névsora közt. Ettől fogva nem egyszer a hiung-nu hún azonosság bizonyítékai közt lehetett ezzel az elmélettel találkozni,

9 a legnagyobb hiung-nu fejedelem nevének Maotun-nak Baktur alakban való rekonstruálásában pedig a legfőbb bizonyíték volt. Ilyen családfa valóban igen értékes volna. Megbecsülhetetlen szolgálatot tenne a hún sen-yük nevének eredeti alakjukba való visszaállításában, amelyek a kinai írás természeténél fogva tudvalevőleg a felismerhetetlenségig elváltozott alakban maradtak ránk. Másrészt azt is bizonyítaná, hogy nyugaton (ha csak egy kis népnél is) a hunok ázsiai szereplésének az emléke élt és nem kis ideig fenn is maradt, azután meg, hogy ez a kis nép épen a magyar volt, az sem volna jelentéktelen körülmény. 1 Bulletin de l'Académie Imperiale des Sciences de St. Petersbourg. série. Tome XIII. No. 2. St. Pbg. 1900. 221—261. o. Sinologische Beiträge zur Geschichte der Türkvölker I. Vö. Keleti Szemle I. 1900, 81. o. — Allgemeine Zeitung (München) 1900. 177. szám. ' Legújabban vö. F. E. A. Krause, Geschichte Ostasiens I. ^Güttingen, 1925.) 304 o.