Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Attila családfája [Eötvös Füzetek V/1926/, 1-17.]

121 Sajnos azonban a dolog nem igy áll. Hirth anyagismeretével, nagy általánosságban véve módszerével a modern sínologia úttörői közt megbecsülésre méltó helyet vivott ki magának. Nagy skálájú tudása mellett zseniális ötletei is vannak, amelyekkel a legnehezebb problémákat is igen szellemesen, tetszetős és sokszor meggyőző formában tudja magyarázni. Attila családfájának kérdésében azonban kétségtelenül tévedett.

1 Szerinte Attila családfájának közvetlen forrását nem ismerjük, de hihetőleg valami gót, vagy bizánci krónika, feljegyzés lehetett, ami nyomtalanul elveszett. Mivel a feljegyzett neveken a görögös végződéseknek nyoma sincs, kénytelen volt a görög közvetítést maga is elvetni. Ugyanakkor kétségbevonta Thuróczi magyar származását, hogy egy szláv krónika esetleges közvetítését valószínűbbé tehesse. Ami Bonfiniusnak a családfa eredetérc vonatkozó megjegyzését illeti (ezt Hirth nem ismeri), az oly naiv töprengés, amelyhez hasonlót korának akárhány krónikásánál találhatunk.

2 A családfa eredete korántsem oly misztikus, mint azt Hirth képzelte. 1 E kérdést illetőleg a külföldi irodalomban egyedül Marquart tett ily értelmű megjegyzést — azonban nem épen sine ira et studio; »Noch schlimmer steht es Ubringens leider mit dem missglücktc n Versuche von F. Hirth und W. Radioff, den fabelhaften, von den durch und durch verlogenen ungarischen Chronikern fabrizierten Stammbaum Attilas auf linguistischem Wege zu beglaubigen, wodurch sie sich den Dank jenes Teils der Magyaren, denen ihre vermeintliche hunnische Abstammung ans Herz gewachsen ist, verdient gemacht haben.« A jegyzetben: »Hirth scheint übrigens noch in seinem neuestem, sehr verdienstlichen Werke an diese Verwirrung festzuhalten ; S. The ancient history of China and of the Chou dynasty, New-York 1908, p. 185 (.« — T

coung Pao XI. 657. Hirth hipotézisét legújabban Bury <1. Alföldy András ismertetését a Protestáns Szemlében XXXIII. 11924 J 449-453.) tette magáévá. ' Genealogiam hane unde scriptorcs annalium Ungaricarum expiscati fucrint, nisi aut commenta ediderunt aut a maioribus per aetates ad posteriorum congnitionem ista pervenerint, nondum compertum habeo. Rerum Ungaricarum Decades. Basileae 1568, 162 o.