Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Magyar kutatóút Mongolországba [MNy XXIV/1928/, 265-270.]

5 lag fényképekre fognak szorítkozni. Az eddigi néprajzi kutatások meglehetősen szórványosak. Nagy általánosságban történték bizonyos megállapítások, megfigyelések, mint pl. BOZDNKJEVnek Mongolia és a mongolok c. szép müvében, azonban részletekbe rendszeresen eddig nem mélyedtek. Tervbe vettem a mongol halászat eszközeinek és használat liknak pontos leírását, lefényképezését, ugyanígy összegyűjtését mindannak (amennyiben módomban lesz), ami a mongol vadászattal, pásztorélettel (állattenyésztés), földmívcléssel (nem sok lesz róla a mondanivaló), háziiparral, építkezéssel, településsel, táplálkozással, viselettel kapcsolat ban az ethnografust érdekelheti. Kétségtelen, hogy a történész is becses adalékokat találhat majd itt a maga munkájához. Anyagom feldolgozásában egyik kiváló ethnografusunkra számítok. Itt említem meg. hogy hasonlóképen kiterjesztem gyűjtésem a sámánizmus és lamaizmu6 szertartásaira és szertartási eszközeire is. A régészeti problémák közül esak egyet emelek ki. Ez a itoin-ítla-i ásatások. Uigától mintegy 100 km-re fekvő Sohi-íila hegységben KOZLOV 1925-ben teljesen berendezett földalatti sírokat ásott ki, melyek a Kr. u. I —II. századból származnak, s valami török vagy mongolfajta nép fejedelmi temetkezési helyéül szolgáltak. Az ásatásokat most a Mongol Tudományos Társaság folytatja. Mint az újabb archaeológiai kutatások mind nyomatékosabban hangsúlyozzák: a magyarországi archaeológiai leletek egy részének interpretálásában igen jelentős szerepet, játszik a mongolországi. eddigelé sajnos csak igen gyöngén i6mert, régészeti anyag. Kutatásomnak tehát vannak és lehetnek bizonyos közvetett magyar vonatkozásai. Bármily kicsinyek és távoliak legyenek is ezek a vonatkozások, magyar orientalista nem mehet el közönbösen mellettük.