Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Ligeti Lajos első jelentése mongolországi kutató út-járól [Akad.Ért. XL/1929/, 172-176.]

Ligeti Lajos első jelentése mongolországi kutató útjáról* Peking, 1929 február 28. A pekingi mongolok legnagyobbrészt lámatemplomokban élnek, ahová igen fiatalon kerülnek Belsőmongoliából rendszerint a qaréinok és caqarok közül. Nyelvüket az új környezetben is megtartják, a mellett kínaiul tökéletesen megtanulnak, vannak, akik kínai iskolában kínaiul tanítanak. Irodalmi mongol nyelvi ismereteik ezzel szemben szegényesek. Mongolul írni nem tudnak olvasni is csak annyit és úgy, amennyit a vallási szertartások megkövetelnek, melyek nyelve néhol, mint pl. a Yung ho kanı7-ban, mongol. Erteni azonban egészen még így sem értik a gépiesen ledarált szent szövegeket. A pekingi láraakolostoroknak niacseu kizárólagosan mongol jellegük. Papjaik sorában nagy számmal találunk nemcsak kínaiakat, de tibetieket is. ezenfelül a szertartásokban a tibeti nyelvnek a mongol rovására mindinkább nagyobb szerepe van. A kolostorok mindegyikében találunk kisebb-nagyobb könyvgyűjteményt, mely legtöbbször kizárólag kánonikus szövegekből áll. Yung ho kung, a legfontosabb lámatemplom könyvtára, ha ugyan szabad ezt a nevet adni a templomban minden rendszer nélkül egymásra halmozott könyvcsomónak, csak tibeti xylográfokból áll, eltekintve egyetlen négynyelvű szövegtől, melyben a mongol is előfordul. A gyűjtemény legértékesebb darabja a tibeti Tanjur és Kanjur, azonban mindakettö jóformán használhatatlan, annyira össze van keverve. A Tanjurnak még a tartalomjegyzéke is hiányzik, * Ligeti Lajos orientalista 192S. őszén a ni. kultuszminisztérium támogatásával hosszabb tanulmányútra in In t .Mongolországba. A liatal magyar kutató főcélja a lámakolostorokbun őrzött kéziratok és xylographiák tüzetes tanulmányozása s minél nagyobb számban leendő megszerzése, másodsorban néprajzi és régé>zeti búvárlatok.