Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]

273 A szójegyzékben meglehetősen nagy számban fordulnak elő hasonló kifejezések, ezeket azonban tévedés volna minden további nélkül elhárítani. Egyenként megvizsgálva jól felhasználhatók, mert sokszor korábbi források egyébként ránk nem hagyományozott hiteles adatait is tartalmazhatják. II. Amikor a dzsürcsi írás alapjául a kínai írás-típust fogadták el, az írás megalkotóinak számolniok kellett ama nehézségekkel, amelyek a két nyelv eltérő rendszeréből erednek. Minden kínai szó egytagú, ezt természetesen nem lehet elmondani a dzsürcsi nyelv szavairól. A dzsürcsi igen lényeges nyelvi eszközei a képzők és a ragok, a kínai ezeket a kategóriákat nem ismeri. E meggondolások alapján megszerkesztett dzsürcsi írás jegyei két nagy csoportba oszthatók; az elsőbe a dzsürcsi szavakat rögzítő szójelek. a másodikba a képzőket, ragokat képviselő ezótagjelek tartoznak. 1. A dzsürcsi szójelek a szó jelentését, tartalmát jegyzik le, tehát ideogrammok; a szó alakjára, fonetikai alkotó elemeire bennük a legcsekélyebb utalás sem történik. Két különböző jeleutésű szóban hiába fordulnak elő közös fonétikai elemek, pl. a b és l, esetleg a ba és lo, az írásjegyekben ezeknek semmi nyoma sincs. Ebből következik, hogy a dzsürcsi szójelek, éppúgy mint a kínai írásjelek, mindig az éppen aktuális kiejtést adják; magukból az írásjegyekből nem követhetők a szó fonétikai változásai vagy éppen a változások egyes állomásai. A dzsürcsi szójelek fonétikai tartalmának, kiejtésének megfejtéséhez magából az írásból tehát segítséget nem várhatunk; kiejtésük rekonstruálásában egyedül a melléjük csatolt, kiejtést jelölő kínai átírás igazít útba. A kínai átírás szükségszerűen jelentkező hanghelyettesítési pontatlanságait a mandzsu és a többi rokon nyelv segítségével korrigálhatjuk, az ismert szabályok szerint. A dzsürcsi szójelek a dzsürcsi szavakat — tekintet nélkül azok szótagszámára — abban az alakban tartalmazzák, amely ragok, képzők hozzáfűzéséhez is alkalmas. Ez az alak a szó töve. A legtöbb dzsürcsi szó kéttagú, csakúgy mint a mandzsu; akad azonban egy- és háromtagú dzsürcßi szó is:

1 [325] mv 'víz', mu, ma. muke < *mu-ke; [250] yuneng*ki 'nap, jour', inengi, ma. inenggi; [537] modo 'csésze', moro, ma. moro; [630] 'o«nte 'év', ania, ma. aniya (o: ana); [406] yada 'párduc', yara, ma. yar ya, yar ya < *yara-ya; [571] to'lúpi 'róka', dolbi, ma. dobi < *dolbi; [129] huanyki 'orr', iongi, ma. songgin 'orrhegy'; [56] yiwce 'nevetni', inje, ma. inje-; [163J irwme 'nem', ume, ma. ume. A szójelek a szó képző nélküli alakját tartalmazzák ugyan, de szójelük van az olyan képzett és összetett szavaknak ie, amelyekben a képzést vagy az összetételt az írás megalkotója már nem érezte. A [236] turh'huan. '12', jiryon, ma. joryon a jiri-n '2' és yon '10' szavak1 A dzsürcsi szójelek kínai átírásában az egyes szótagok közé kettős kötőjelet (.-) teszün'k az áttekinthetőség kedvéért. A dzsürcsi szó jelentése után, a mandzsu (ma.) alak előtt, a dzsürcsi szó valóságos kiejtését közöljük különösebb jelzés nélkül.