Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]
76 Л szamojéd szót régebben SFTÄLA, PAASONEN, SZINNYEI és mások az elöljáróban felsorolt finnugor adatokkal egyeztették; PAASONEN (Beiträge 274) éppen a finnugor megfelelők szókezdő ;-je miatt ebben a szóban — néhány más egyébbel együtt — szamojéd tj-t vett fel. Üjabban UOTILA szétválasztja a finnugor és szamojéd adatokat, mert az utóbbiakban nines meg az általa feltett szóbelseji mássalhangzó-kapcsolat. Hasonló elutasító álláspontra helyezkedett HAJDÚ is, mégpedig elsősorban azért, mert szerinte a szamojéd szókezdő rj- másodlagos, és véleménye szerint a szókezdő finnugor j- és szamojéd 0- összeegyeztethetetlen. Л kérdés szélesebb — altaji — alapon való részletes megtárgyalása szétfeszítené mostani mondanivalónk kereteit, két megjegyzést mégis már most tennénk. B) HAJDÚ értékes dolgozata elején (i. m. 02) hivatkozik — mintegy külső bizonyítékul a szamojéd ry-nck IlALÁsztól javasolt és másoktól is vallott nézetének a megdöntéséhez — SAVVAGEOT állásfoglalására, aki RAM8TEDTRC támaszkodva úgy véli, hogy a szókezdő tj- sem a törökben, sem a mongolban nem volt meg, s megléte az altaji alapnyelvben sem tehető fel. Ma hozzátehetjük, hogy RAMSTEDT régi felfogása változatlanul tükröződik nemrég megjelent postumus munkájában is (vö. G. J. RAMSTEDT, Einführung in die altaisehe Sprachwissenschaft. I. Lautlehre: MSFOu. XIV. Helsinki, 1957.). Л dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Л szókezdő rj- valóban nines meg sem a törökben, sem a mongolban, ez azonban vajmi keveset bizonyít az altaji alapnyelvre vonatkozólag. A feltett altaji nyelvcsalád jelenleg mindössze három tagból áll; bizony nem egyszer előfordul, hogy bizonyos ősi sajátságokat ma egyetlen ág sem őrzött meg változatlanul. A feltehető ősi szókezdő g (g^-t pl a török nem őrizte meg, csak a mongol meg a mandzsu-tungúz; az esetleges szókezdő n- meg csak a mandzsu-tungúzból mutatható ki. Nos, a raandzsu-tungúzban megtaláljuk a szókezdő y-t. Képviselete az egyes nyelvekben a következő: evenki (tkp.-i tungúz), even (lamut) r/-, szamagír, manegír, negidal rj- (de ni-), szolon n-; udihe Щ-, w-, 0-, orocs, orok rj-, olcsa rj-, g-, w-, n-, 0-, nanaj (gold) tj-, m-, g-, w-, 0-, mandzsu g-, (ү ), «•-, 0- (vö.: V. I. CINCIUS , Сравнительная фонетика тунгусо-маньчжурских ЯЗЫКОВ 239—40; J. BENZING , Die tungusischen Sprachen 984—5). E látszólag tarka kép a valóságban lényegesen egyszerűbb: az eredeti szókezdő 17-t a mandzsu-tungúz nyelvek a szolon és & mandzsu kivételével megőrizték, az egyéb megfelelések az eseteknek elenyésző kisebbségét érintik; igaz, az eltérő megfelelések törvényszerűségeit ez ideig nem sikerült felderíteni. A mandzsu-tungúz igen világos tar.úságtétolét nein könnyű altaji szempontból hasznosítani, minthogy az rj- kezdetű szavak száma viszonylag korlátolt, s érthetően kicsiny azoknak a száma, amelyeknek minden tekintetben kielégítő megfelelői egyéb altaji nyelvekben is megvannak; annyi -/ persze nem az „őstörök -[" valamilyen rejtélyes körülmények között való tovább élését jelenti, hanem nyilván azt, hogy az -l az képző, ugyanúgy, mint a -z (jü-l, jü-z). A kamaszini szamojéd rfui vagy a kimutatott -í-s alak átvétele, "vagy — a szó képzőt len alakja.
