Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]
77 azonban világosan megállapítható, hogy mongol megfelelője bizonyos esetekben g-, y-. Ilyen: even (lamut) rjeril- 'fénylik', evcnki (tunguz) rjçrîl- 'ua.', ncgidal rjf.jil- 'ua.', szolon verin 'hajnal'; udibc tjei 'világos; fény', yrgde 'világos', rjegfen 'ua.', nanaj (gold) gegfen, negfe" 'világos', mandzsu gere'fénylik', gtnggiytn 'fényes* ~ mong. gere- 'fénylik', gerel 'fény', gegegen 'fényes', gcyi- 'fényesnek lenni'; a mongol nyelvtörténeti cs nyelvjárási alakok felsorolását itt most mellőzzük, mert valamennyi szókezdő g (o)1 tartalmaz. RAMSTEDT (i. m. I, 43) a mandzsu-tungúz rç-t „szórványos"-nak tartja (ez enyhén szólva túlzás) és ,,másodlagos"-nak, amely eredeti g-rc megy vissza. Nehéz követni ezt a gondolatmenetet, amely szerint az egész északi ág t]- képviselete másodlagos volna (a kivételt képező szolon n-t is g-bői kellene magyarázni!), sőt az volna a déli ág megfeleléseinek is a zöme; mindez azonban többé-kevésbé egyéni megítélés dolga. De már nem az. amikor RAMSTEDT szerint a mandzsu g-, y- őrizte volna meg az eredeti állapotot. Korábban rámutattam arra (Acta Orient, llung. III, 226—7), hogy a kérdéses szókezdő a Ming-korban (XV—XVI. században) a mandzsu közvetlen előzményében, a dzsürcsiben szintén g- alakban jelentkezik, de jóval korábban, a Kin-korban az ún. kis dzsiircsi írás tanúsága szerint még mindenütt — szigorú szabályossággal — rj- található helyette. Ma hozzáfűzhetem ehhez, hogy az imént tárgyalt szócsaládhoz tartozó mandzsu gcxun 'fény, fényes' kimutatható a dzsüresiből is, mégpedig a kis dzsürcsi írás szempontjából egy kifogástalanul ellenőrizhető sorozat tagjaként: Ming geyün, Kin ycyıin (vö. GRUBE , n° 736). Mindez persze világosan bizonyítja RAMSTEDT feltevésének az ellenkezőjét: a mandzsu megfelelés nem ősi állapotot tükröz, ellenkezőleg, elég kései másodlagos fejlődés eredménye. De a kis dzsürcsi írás ez esetben másról is tanúskodik: a mandzsu-tungúz szókezdő у- történetileg visszavihető — éppen egyik legkritikusabb pontján — egészen a XII. századig. C) A másik megjegyzésem igen rövid, és erős fenntartással teszem meg: nem lehetetlen, hogy az idézett szamojéd szóval valami módon összefügg a mongol gesi-gün 'branche; membre du corps' (a -gün egyéb testrésznevekben is előforduló képző); az összefüggés aligha alapnyelvi. gyűrű 1. Régóta ismeretes, bogy e szó a honfoglalás előtt került nyelvünkbe egy ócsuvasos jellegű török nyelvből, közvetlen forrása "fürüy, köztörök nyelvi megfelelője yüzük (vö.: GOMBOCZ, BTLW. 82—3; BÁRCZI, SzófSz. 106). Főbb török nyelvi megfelelői ezek: Кййү. yüzük 'Siegelring' ( BROCKELMANN 100, Atalay 828); Ibn Muhannä yüzük 'parmağa geçirilen halka' (BATTAL 93b); esag.. bar. yüzük 'der Fingerring, der Siegelring' (RADL. III, 619) | kun CodCum. juzuk [— yüzük] 'anulus; Ring' (GRÖNBECH 132); 1245 i kipesak szj. yüzük Siegelring' (HOUTSMA 110). Qawünin yiiziik 'gyűrű' (TELEĞIM 313); Abii ilayyân yiiziik <( AKEROGLU 131); Tubfat yüzük (ATALAY 291b); kir. |~ kazak] fiiziik 'der Siegelring, der Fingerring' (RADL. IV, 188), düziik 'der Fingerring' ( RAUL . III. 1815). iiizik 'перстеиь' (SAURANBAEV 522a); özb. Qongrat füzük gyűrű' (saj. lelj ), üzb. Qatayan füzük 'ua.' (saj. félj ); nog. füzük перстеиь' ( BASKAKOV, HO- гайский язык 240b), jnzik ua.' ( BASKAKOV , Русско-ногайский словарь
