Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szókészlet története és török jövevényszavaink (Gyöngy) [MNy XL1I/1946/, 1-17.]
59 Nincsen meg a mandzsu-tungúz nyelvágnak eem északi, sem déli csoportjában. Azaz az utóbbihoz tartozó tulajdonképeni mandzsuban mégis találunk egy szót, amelynek idekapcsolására tudtommal eddig senki sem gondolt. Ez a mandzsu adat, amely n mandzsu ősét jelentő dzsürcsiben is kimutatható, a következő: Mandzsu: niluxe 'Perle* (GABELENTZ 156, ZACHAROV 235). A szó e nyelvben teljesen magában áll. A mandzsu szóképzés ismeretében azonban eleve biztosra vehetjük, hogy a niéuxe származék szó, amely nihi, pontosan niíü < *nilü alapszóra és -xe fossilis kicsinyítőképzőre bontható fel, s éppen olyan alakulat, mint ezek: eube-xe 'Schnur'w 4sube 'Sehne, Nerv', funiye-xe 'Haar' ^ funiye-sun 'wollenes Gewebe', em-xe 'Schwiegermutter' ^ eme 'Mutter', guyile-xe 'Mandel' mong. güile-eün, bet-xe 'Fuss' < *begdi-xe, vö. gold bygdı, olcsa bydi , orocs bykdi, bokdy 6tb.; ilyenek még guueji-xe 'Eingeweide', lcuu>e(i-xe 'Taube', leli-xe 'kleiner Vogel', elbi-xe 'Dachs', gule-xe 'ein Raubvogel', xebte-xe 'breiter Gürtel' stb. Mindezek alapján joggal tehetünk fel a mandzsu alapján egy *nilü 'gyöngy' szót. Dzeürcsi: A G RUBE-féle, I. változatot képviselő Mingkori dzeürcsi-kínai szótárban, a drágakövekről szóló fejezetben, szintén megtaláljuk szavunkat. A 'gyöngy' öt itt két dzeürcsi írásjegy adja vissza. Ezt a két írásjegyet három kínai írásjegy írja át és magyarázza. Ez utóbbiakat G RUBE a mai kiejtés szerint ning-6'u-hei-nek olvassa, a magam megfejtése szerint (vö. a M. Tud. Akad. első osztályában 1945. október 15-én tartott beszámolómat) pedig ennek helyes olvasata ninlúxe. A megfejtés után világossá válik az is, hogy miért használt a dzsürcsi egy három tagú szó lejegyzésére két írásjegyet: az első írásjegy (mint mindig) az alapszót rögzíti, a képzőket, ragokat viszont az ez után függesztett további írásjegyek jelölik. — A II. változatú, eddig nem magyarázott, szintén Ming-kori dzsürcsi-kínai szótárban, melynek szóanyaga jóval bővebb az I. változaténál, de az egyes szavakat dzsürcsi írásjegyek nélkül, csak kínai átírásban tartalmazza, szintén megtalálható a 'gyöngy', mégpedig ni-i'u alakban (46b, 1066. tétel); pontos olvasata ennek úitü. Itt tehát a puszta kikövetkeztetett, kicsinyítő képző nélküli alakot találjuk magunk előtt. — A harmadig dzsürcsi adat a legérdekesebb, s egyben a legrégibb is. amennyiben a XII. századra érvényes (az előbbi kettő a XV—XVI. századból való). Ez a Kin sí 135. fejezetéhez csatolt rövid ezójegyzókben olvasható (12a), amelyet mint ismeretes, átvett az 1308-ból származó „T'u su ci é'eng" is. E XII. századi adat, melynek jelentése szintén 'gyöngy', kínai átírásban, mai kiejtés szerint yin-Su-k'o-nak hangzik. PELLIOT: JournAs. 1913. I, 467 a kínai átírást dzsürcsi '/н/н/о-пак értelmezte, ezt a több mint harminc esztendős magyarázatot azonban ma már maga PELLIOT sem írná alá: az azóta eltelt
