Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szókészlet története és török jövevényszavaink (Gyöngy) [MNy XL1I/1946/, 1-17.]
58 Nyilván már ezért vett fel RXSXNEN a pótlék gyanánt közölt cseremisz fsindS»-nek nem csuvas, de ó-cauvae előzményt. C) Orosz íimtug 'gyöngy' (nyj. zimtug), kisorosz éimtúg, iéntug (PREOBRAÍENSKIJ, Et. el. гибвк. jaz. 227—8); ó-orosz жьнчнгъ (első adat 1161-ből), жемчнгь, женьчюгъ, жоичвгъ (SREZNEVSKII, Mater. I. 855). Igen érdekes az egyik XV. századi nyelvemlék egy kifejezése, mely ezt mondja: въ Гураызк . .. гд-fe ся жемчюгъ родитъ (i. .). Az orosz szó a szlavisták véleménye szerint török eredetű. Az egyik felfogás szerint a török szó dativuei alakjának átvételéről volna szó, ami képtelenség; a másik nézet a szóvégben egy orosz -ug, -jug képzőt keres, s kétségtelenül ez a helyes megoldás. KNIEZSA ISTVÁN barátommal való eszmecsere után úgy látom, hogy egy török jinjüböl kell kiindulnunk, s a régebbi szlavisták oroez i- < j- magyarázata az 6 meggyőző érvelése alapján elfogadhatatlan feltevés. Az átvett török jinjü nem kerülhetett az oroszba a X. század előtt (-in-!). A jinjü az oroszba nyilván keleti kereskedelmi kapcsolatok révén jutott, mégpedig nem csuvasoß, hanem nagyon valószínűen kipcsak jellegű nyelvből. Ebben a vonatkozásban fölöttébb tanulságos az idézett XV. századi adat, amely Ormuz (Hormuz)-ról, mint a gyöngy hazájáról beszél. D) Szerb-horvát éndie: indiije 'Dukate' (KARADSCHITSCH 158, IVEKOVIC—BROZ I, 289). Jövevényszó az oszmánliból (< inji). E) Albán indil, idil, dil 'Perle'; 6zintén oszmánli jövevényszó (vö. G. M EYER , Et. Wb. d. alb. Spr. 159, továbbá MIKLOSICH, TürkEl. I, 76). Közvetett török jövevények: A) Orosz közvetítéssel: Altáji sémiik 'gyöngy' (VERBICKIJ 446). — Litván íemtugas (éemczugas). B) Magyar közvetítéssel: Horvát dund 'margarita', dunduva (népdalokban: vö. HASz. III, 13), dinduha, dinduva, dinduriea, (i. ír.. 7). — Vend dzsündzs, gyüngy 'gyöngy' (FLISZÁR JÁNOS, Magyar-vend szótár. Bp., 1942, 63). Vö. még MELICH, Adalék a magyarországi hídjátékokhoz : Ethnographia-Népélet 1939. 1—2. sz. E gazdag török anyag meglehetősen elszigeteltnek Játszik, akár a rokon, akár a szomszédos keleti nyelveket vesqzük. Nyoma 6İncs a szónak a mongolban, ahol a 'gyöngy'-re a már említett tana 'nacre de perle', továbbá subusun 'perle', subád, subud 'perle fine' (eredetileg az előbbinek többesszáma) szavak ismeretesek; mind a kettő megvan már a XIII. ezázad első feléből származó Mongolok Titkos Történetében: subut 'gyöngy'. tanú 'nagy gyöngy'. Mindegyik elég nagy területen járatos a törökségben. és megvan a mandzsu-tungúz csoport több nyelvében is. A török yintü, jinjü megfelelőit hasztalanul keressük a finnugor, szamojéd, paleoszibériai, arktikus nyelvekben.
