Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
248 ben , okáaj'in patam 'pénzen veszek', vürayun 'lassan' stb. (AÖMARIN, Materialy d'la izsledovanija éuvasskago jazyka 228.) Ezek szerint a mai n adverbium-jeles csuvas szó nominaiivas alakja 'kivke vagy "kiveé lehetett. Az östörök alak visszaállításánál a következő szempontokat kell figyelembe vennünk. Az első szótag vokalizmusa valószínűleg *ü (?ö) lehetett: e feltevésünket támogatják a cseremisz adatokon kívül a csuv. %ivke 'Brustbauın' ~ kaz. kiisäk 'Stock, Stange' egyezés ( R ÄBÄNBN : MSFOu. XLV1II, 62; a kaz. ü természetesen ősiör. *ó'-t jelent); hasonló eset: cseremisz süldé atmen' ~ csuv. sivla- - kaz. suli- (i. h. 64) ~ miser sula-. A csuvas s - k általában östörök c fejleményének tekintendő szó belsejében magánhangzók közt és postconsonantikus helyzetben egyaránt: aka 'atya' - köztör. aía | jüke 'savanyú, csípős' ~ kaz. üli, mis. alt, oszm. aj'i I keze 'rüh'~kaz. q'ili | süke 'rojtok'~ oszm. salaq \ kaé'átezállui', kakar- 'átszállítani'~ kaz. kıl- | xurkS ~ xurás 'acél; erö (italban)' ~ kaz. qoral ] per'/.a 'borsó' ~ kaz. burlaq stb. Szórványosan azonban az östörök megfelelő je is lehet a csuvas s ~ k : akak szamár' ~ kaz. isäk | pike 'szívós, hajlékony' ~ kaz. pese | кәкәп 'nyeríteni' ~ kaz. keénü- \ éik§ 'kelés' ~ kaz. sis. Magyar szempontból kielégítően meg tudnók magyarázni a kölcsön1 akkor is, ha a feltehető csuv. *küs, *Aöi-böl indulnánk ki (vö. bölcső *bisiy, gyümölcs *jimié), de akkor is, ha forrásul ócsuv. *kül. *köl-ö t vennénk fel (bölcs biiyüci, ács -=* ayaldi stb). Valamennyi most idézett magyar példában az l másodlagos, s elképzelhető volna, hogy a kölcsön i-je is ilyen: a BTLw. 103-ban felsorolt kölczön, külcen, kulcsén változatok mellett — mint PAIB DBZBÖ figyelmeztet rá — a Keszthelyi Kódex 311 kwchon variánst is tartalmaz (NySz. II, 395; a címszók mellett nem szerepel, csak a felsorolt példák közt). Bármennyire is tetszetős ez a magyarázat, mégis sokknl inkább egy másik megfejtés felé hajluuk, amely nemcsak a magyar, hanem az elszigeteltnek látszó csuvas szót is közelebbről megvilágítja. A csuvas hangtan vizsgálói közül már R ÄBÄNBN (MSFOU. XLVIII. 47: „1 ~ Schwund") és POPPB (KCSA. II. 78. §22: ,Die Laute *r und *1" ) rámutatott arra, hogy a csuvasban az őstör. *lc és *lt inássalliaiigzócsoportjából az l el szokott tűnni. A legismertebb példák ezek: csuv. xes kard. takácsborda' cseremisz is, is 'takacsborda' ( R ÄBÄNBN : MSFOu. XLVIII, 129), votják kis, kis, űrjén kié (WICHMANN: MSFOU. XXI. 74) ~ közi örök qiCil; ez az egy-
