Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

229 kednUnk. Nemcsak jelentéstani szempontból kifogástalan a süllő etimológiája, hanem a csuv. é- ~ tör. t- megfelelést is PAABONBN, GOMBOCZ és NÉMBTH több meggyőző példájával igazolhatjuk. 3. További szórványos megfelelésnek tekintjük az óstör í-vel szemben a bolgár tör. d-t a dél és dől szavunkban. Az östörökben ugyan nem szoktunk felvenni szókezdő t- mellett szókezdő d-t, azonban kétségtelen, hogy nemcsak a mai mongolban van meg, hanem az altaji ösnyelvben is számolnunk kell ezzel a hanggal (vö. LIOBTI : MNy. XXIX, 277). Érdekes, hogy a törökeégen belül nemcsak a mai oszniánliban közönséges a szókezdő d-, hanem a török nyelvtörténetben is előfordul. Néhány példát Kağfarıban is találunk, megvan a guzzoknál (BHOCKBLMANN : KCsA. I, 39), és nem ismeretlen a besenyőben és a kúnban sem (NÉMBTH: MNy. XXI, 274 és Die Inschriften 16) és NÉMBTH, HMK. 136—7 szerint elképzelhető a szókezdő d- a hún nyelvben is. A bolgár-törökből persze lehetetlen kimutatni ilyen szókezdetet — megtelelő anyag hiányában. Volna ugyan a dunai bulgár fejedelmi lajstromban két szó is. amely MIKKOI.A : JSFOu. XXX, 33: 11—2 magyarázata szerint szókezdő d-vel hangzana, a doys 'Schwein' és a dvans 'Hase', azonban mind a kettő annyira hipotetikus jellegű megfejtés (a davsan-Ьлхх feltűnő azonkívül még a lambdacizmus hiánya is, vö. mong. taulaü), hogy ezekre nem szabad építeni. Mindazonáltal nem lehetetlen, hogv az ócsuvasban, ha szórványosan is, de előfordult a d szó kezdetén is. • 5. érdem és ildom. (Az érdemre vö. EtSz. I. 1598— 600; az ildom mongolosságáról: BÁLINT, Párhuzam 23; BUDBNZ: NyK. XX, 147; SIMONYI : FUF. I, 127; NÉMETH: Nyr. XLII, 244; GOMBOCZ: MNy. XIII, 97—101.) A szókincsbeli egyezések alapján mongol eredetűnek tartott jövevényszavaink közt többféle tipust különböztethetnénk meg: a) a magyar szó nemcsak a mongolban, hanem a törökben is előfordul, a mongoloseág oka, ill. magyarázata az volna, hogy a török adatok mongol forrásból származnának; ez az eset a török nyelvek mongol elemeinek súlyos kérdését veti fel; idesorolható mongolos jövevényeink szorosabban csatlakoznak az 1—4. alatt tárgyalt címszavakhoz, melyeket, mint láituk, szintén a közös török— mongol szókincs egyes adataival hoztak összefüggésbe, csakhogy