Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
228 volna a magyarázata, hogy a bolgár-török nyelvben az újabb s mellett még szórványosan előfordultak d-s alakok is.') Nézetünk szerint talán ily módon foghatjuk fel a kővetkező két mongolos kritériumnak tartott, szórványos megfelelést is : a) Az őstör. q-, k- szabályos k- reflexe mellett esetleg az egy-két esetben megjelenő A-t (homok, harang, ?hír). b) Az őstör. t- bolgár-török jövevényszavainkban 1. rendesen f-vel van képviselve: tanú, tar, tarló, tengely, tenger, térd, teve, tinó, tok, toklyó, torma, tömény, tör, tulok, túró, turul, túzok, tükör, túr-; tyúk; 2. de ezzel a nagyszámú szabályos példával szemben „szabálytalanul* viselkedik a süllő (vö. K. KATONA L.: MNy. XXIII, 190—193; a magyar szót a csuvassal magyarázat nélkül egybevetette már M. R ÄBÄNBN : MSFOu. XLVIII, 264). Az egyeztetés alapjául szolgáló tör. tí'S 'fog' ~ csuv. sál 'ua.' egybevetést ugyan sem RAMSTBDT: JSFO U . XXXVIII, 1:23, sem P OPPIS : Ung Jb. VI, 115 nem fogadja el (a csuv. sal1 a tör. Ш 'Kratspiess' szóval egyeztetik), azonban a magyarázat helyességében пеш lehet kétel') Török jövevényszavainkban a cs- és az s- pontos és megnyugtató magyarázata igeu nehéz kérdés. GOMBOCZ szerint (BTLw. i. h.) lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy az óstör c- egy része ócsuvas í fokon keresztül fejlődött «-ezé a mai ceuvasban. E szerint a magyar sereg, söprő, borsó stb. ócsuvas forrása * sárik, 'Éöpráy, 'burÁay lenne. Ha azonban a szójegyzékhez fordulunk, ott mindenütt c-t találunk a kikövetkeztetett ÓC6UV88 alakokban, pl. 'cárik sereg \ 'cöpráy *-söprő ( 'burcay borsó \ stb. Hasonlóképen az EtSz. I, 379 is 'bácánáy alakban jelöli meg a besenyő forrását, RAMSTBDT és RAHANBN is ugyanígy ócsuvas 'carlay-ból származtatja a sarló-1. De ha pl. a magyar sereg forrásául ócsuvas 'éárik-в t veszünk fel, az annyit jelent, hogy a r * változás a magyarban ment végbe, jelenti továbbá azt is, hogy az ilyen változás nem tekinthető bolgár-török nyelvi kritériumnak. Nyilván ennek a mérlegelése bírta GOMBOCZOÍ arra, hogy a cs- - »- kettősségről vallott előbbi nézetétől eltérjen, és a „Honfoglaláselőtti bolgár-török jövevényszavaink" c. egyetemi előadásaiban (19 §., 34—6.1.) a mellett foglaljon állást, hogy csak az s-ee alakok tekinthetők bolgártörök eredetiteknek (de a példák közt habozva még mindig igy ír: sajt -c 'ciyXt, ill. ixyxt). A ся-s szavakat vagy kétes egybevetéseknek, vagy újabb, kazár stb. jövevényeknek minősítette. E feltevés igazolására továbbiakban két feladat várna megoldásra: 1. bizonyítani kellene, hogy az s-es alakok régi előfordulásai közt nincs css változat, azaz: a magyarba csakugyan s-, ill. É-ев alakban kerültek a bolgár-török szók; akudalyok: helyesírási nehézségek, továbbá az ismert magyar s ^ cs változás, 2. ki kellene mutatni, hogy bolgár-török jövevényeink átvétele korában a bolgár-törökben minden őstörök c- már ill. ^-nek hangzott, tehát a magyarba c-s alakok nem is kerülhettek ; nehéz feladat lesz !
