Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]
195 az irodalmi uzbckben (A. N. KONONOV, Grammatika sovremmcnnogo uzbekskogo jazvka. M. —L., I960.. 140, 168, 194, 407, 437), az óoszmánliban (MANSUROÖLU: Fundamcnta I, 167), A modern ujgurhan (PRITSAK: Fundamenta I, 546, 556; a kirgizben (azyana 'kevéske'); a karakalpakban (BASKAKOV, Karakalpakskij jazyk II. Moszkva, 1952., 179). (Vö. még- GABAIN, Alttürk. gram. 3 — 5, 53; RÄSÄNEN , Laııtgeselıiehte 205—9; SŐERBAK, Grammaticcskij oécrk tjurskich tekstov X —XIII vv. iz Vostoénogo Turkestana. M — L., 1961. 58-9.) 5. Az rí-t nem szóeleji helyzetben az altaji összehasonlító hangtan szempontjából is biztosítottnak szokás tekinteni, azzal a megjegyzéssel, hogy csak szóközépi helyzetben számolhatunk vele bizonyosan; a török nyelvek szóvégi rt-je altaji szempontból ugyanis alighanem szintén szóbelseji helyzetnek számít, minthogy figyelembe kell még venni а tővégi magánhangzót, amely a törökben a legtöbbször eltűnt. Részleteiben a helyzet a következő. A mongolban az altaji szóközépi rí nem maradt meg eredeti alakjában, sem a nyelvemlékekben (legalábbis a XII —XV. századiakban nem), sem a mai mongol nyelvekben és nyelvjárásokban. A helyén mindig n-t találunk. Más szóval ez annyit jelent, hogy egyedül a mongol adatok alapján lehetetlen meghatározni, mikor van dolgunk » >n fejlődéssel; ezt csak a török vagy a mandzsu-tunguz megfelelők segítségével lehet eldönteni több-kevesebb valószínűséggel. Példák: mong. Ph. könórge 'élesztő, erjesztő; kovász'; prekl. mong. könörge (Subhâşitaratnanidhi); irod. ojr. körönggö. kaim. köryg»; ord. k'örörjgö; üdzs. xórói/gó; hal. chóröngó; bur. chûringt; mong. köröngge; jak. köjvrgö, köjörgö; — mong. MTT, Yy htineeti 'hamu', Yy hünistt; IM, MA, ISz hUnésün; inog. Mr ún/ieun, Zirni, Kundur únnsun; mgr. funiloze, érg. xunisy, funisy; tung. funieeun (TÓD.); dah. Iv. jpınz», Ts jçıin«; irod. ojr. Hmilsiln, kaim. ürturn, nyj. ümsün, ümüe, timüe; ord. üniev, ünee; iidzs., hu. i ine; hal. йпв; bur. ünéh((n); dzsüresi fülegi; ma. fulenggi; nan. punekte; ol. t orok pünekte; oroes, ud. x^depte; neg. j(ulpetqn; szol. ülüktfn; evk. hulfplen; ev. hülfen. A mandzsu-tunguztian — úgy látszik — nemcsak hogy fel lehet tenni — eblien a hangtani helyzetben is — rí-et és «-et is, de a mai nyelvekben és nyelvjárásokban is elég jól elválik a két nasalis, bár olykor „szabálytalan" másodlagos fejlődés ie megzavarja a világos áttekintést. A szóbelseji rí-re jó példáink vannak; általános szabály szerint az orokban és szolonban rí > n fejlődés mutatkozik: nan. panan 'árnyék'; ol. paiin"; orok pana; orocs XuAa; ud. jçarla; neg. jpınnn; evk. аЛап; ev. hanin; — nan. x (m mV lv,n 'gyűszű'; ol. gurUi plu"; orok ^un/ıp/u; ud. uA'apfi; neg. rrúapun; szol. unaxättun; evk. unaptvn; ev. uiíapan; — ina eniye = eiíe 'anya'; nan. etti; ol. eri»; orok enini; ud. cAi(n); oroes enin; neg. eiíin; szol. enin, eng; evk. eıiin; ev. enin. Az eredeti rí bizonyos nyelveklıen, bizonyos hangtani környezetben j-vé fejlődhetett: ma. weirvken 'könnyű'; nan. henu; ol. jrerÍM; ol. X'nnmuli ; orok )renuli; oroes gerilim», jreru'm»'; ud. enimee'e; szol. enikku»; evk. ejimkün, ujumlcûtı; ev. éjim, ejumkün; — ma. lei fun 'bot'; nan. tunepun; ol. tunepu; orok linepu; orocs tujev; ud. tieu, Hu; neg., evk. Itjén-un; ev. tijün. (Vö.: CINCIUS i. m., 331, 32; BENZING i. m., 38.) Nagy kár, hogy a mandzsu-tunguz szónak nem mindig világos a mongol rokonsága, nem is beszélve a török megfelelőkről. Ritka az olyan példa,
