Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]

194 kezűkben я-nel helyettesíteni) a török nyelv története során vagy w-ncl, vagy j-vel folytatódik, olykor /-vei. ínie néhány példa: r. (rováaíráaos) türk, r. ujg. qon 'juh' (MALOV); ujg. qony, qon, qoyn (GABAIN); Aryu qon (К&йү.) alt., tel., sór, leb., kaz., kirg., szag., kojb., kacsa, küer., kun, krm., QB, csag., kar. L.,T. go«'(RADL.); uzb. quj (BOROVKOV); uzb. Qong. qoy (saj. felj.); tuva %oj; hakasz %oj (RChS. 489); nog. qoj (RNS. 374); kkalp. qoj (RKS. 427); kum. qoj (RKS. 544); bask. quj; tat. Kaz. kuj (RTS. I, 33); Kááy. got; oyuz Kááy. qoyun; Qawánin qoyun; HOUTSMA qoyun; Tuhfat qoyun és got; Abü Hayyán qoyun; krm., oszm. qojun 'das Schaf, der Hammel'; az. gojun; tkm. qojin (AB. 14), gojun (ВС . 412); a gojun-féle alakok az oguz nyelvekre jellemzők (vö. még A. M. SŐERBAK, Nazvanija domaSnich i dikich iivotnych v tjurkpkich jazykach UO); — r. türk ati'iy 'rossz, gonosz' (

MAL ); ujg. anyxy, anxy 'schlecht, böse; sehr' ~ujg. ay'iy, brâlıml äyig (GAB.), ayay (Anal. Ind.); jak. aji (PEK.); — r. türk dyan 'szegény' (

MAL

.); ujg. Sxyany, 6'xyan (GAB ); Aıyu í'xyan (Kááy.); IM (x

yan (BATTAL

); AH íxyan (CAFEROÖLU); csag. íxyan 'pauvre, ruiné' (PDC.) ~ ujg. íxyay (GAB

.; Anal. Ind.); Köéy. cxyax; QB íxyai (RADL.), Houtsma íxyai; (ebből származtatja, hibásan, a magyar szót V. THOMSEN és GABAIN; VÖ.: V. BRÖNDAL

, L'oeuvre de V. Thomsen 305; MALOV, Pamjatniki 376; GABAIN, Alttürk. Gram. 307; de GOMBOCZ — MELICH, EtSz. I, 665 — 70); — ujg. kön- 'ég, elég' (

GAB

.); Агуu kön- (Kááy.) ~ ujg. köi- (GAB.); Tuhfat köy-; szag., kojb., kacsa, tajp., QB, esag., turki köx- 'brennen, verbrennen' (RADL.); alt., tel., leb., kaz., kirg. kili- (RADL.); osm. göy- 'burn'; tkm. köj- (AB. 44); (az. göjnd- 'fáj, sajog; siránkozik'); bask, köj-; kum. gilj- (RKS. 157); kkalp. kuj- (RKS. 146); uzb. kuj- (BOR ). Hasonló példák, amelyekben a rovásírás ti betűje megtalálható, még a következők: qatíu 'ki?' (qanu, qayu); -qxtia, kicsinyítő képző (-qxna, -q'xya); qitaií 'kitaj (népnév)' (qxtay); yaú- 'kitár, kiterjeszt' (yay-; elválasztandó tőle: yad-); turoiía 'daru' (turna); totíuquq 'személynév' (GABAIN, Alttürk. Gram. 53 könäk 'Eimer' példája alighanem tévedésen alapszik, ugyanis a THOMSEN kiadta STETN-féle jós-szövegben kétezer is köiiäk, nem pedig kotlák olvasható; a tévedést átvette RÄSÄNEN

, Lautgeschichte 207 — 8 is, kinek példái közt különben a bask, kunjäk helyett künäk olvasandó). GABAIN szerint a H, n és j nyelvjárási különbségre vezethető vissza; • pontosabban az eredeti ti később két nyelvjárás között oszlott meg: az egyikben az eredeti palatalis vagy palatalizált и-ből n fejlődött (ide tartoznak a korai manicheus és a korai buddhista szövegek), a másikban j lett belőle (buddhista kéziratok zöme, kései manicheus szövegek). E nyelvjárási különbség nem tükröződik élesen az egyes kéziratokban sem, csupán arról van szó, hogy minden egyes esetben valamelyik dialektus sajátságai (az n és a j mellett • persze mások is) vannak túlsúlyban, bőven akadnak mellettük persze kivételek is. A mai török nyelvekben és nyelvjárásokban általában j-vé fejlődött az egykori szóbelseji és szóvégi ti. Sajátságos kivételként jelentkezik а -g»»i« kicsinyítő képző -q'ina alakja a j-nyelv járásokban. így az afganisztáni uzb. Qöng. szabályos j-nyelvjárás (qoi 'juh', küi- 'ég'), mégis n mutatkozik itt a -yana kicsinyítő képzőben: ázyana 'kevéske', qtzyana 'leányka', qjmázyana 'kumiszoeska'. E rendhagyó) jelenség nem korlátozódik erre a nyelvjárásra, megtalálható másokban is, ígv a baskírban, kazáni tatárban, csuvasban, krímiben és a karaiméiban (RÄSÄNEN

, .Materialien zur Morphologie der türkischen Sprachen 103 — 4);