Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]

190 Úgy láttam, hogy RÄSÄNEN merész ötletének van egy mindenképpen meggondolkodtató, hasznos magja. Igaz ugyan, hogy javasolt hét etimológiája köziil nyomban el kellett vetni ötöt, mint teljesen elfogadhatatlant. Az is igaz, hogy a megmaradó kettő (nyár és nyak) sem új etimológia, megvan mindkettő már VÁMBÉRYnál (A magyarok eredete 070, 518 és A magyarság bölcsőjénél 191). Végül abban sem lehetett vele egyetérteni, hogy a nyár, nyak és társai minden további nélkül beleolvaszthatók a többi úgynevezett l>olgár-török jövevényszó közé, s bogy az új feltevésnek mindössze az volna n következménye, hogy a végeredményben egységes, folyamatos bolgár-török hatás régibb időre nyúlnék vissza, mint gondolták. RÄSÄNEN ötletének az értékét akkor ismertem fel, amikor megfordítottam a tételét, s a nyár, nyak és a többi l>olgár-török jövevényszó egyezései helyett azok különbözőségeire fordítottam a figyelmemet. Valóban, nem volt nehéz belátni, hogv еЫюп az esetben merőben új távlatok tárulnak fel előttünk. Török szempontból a szókezdő ny nem illeszthető bele abba a képbe, amelyet az úgynevezett bolgár-török nyelv történetéről a rendelkezésünkre álló források alapján felvázolhatunk magunknak; ezzel a szókezdővel legfeljebb a török nyelv történetének legősibb szakaszában, az őstörökben, esetleg a pretörökben számolhatunk. Magyar szenijtontból hasonló probléma jelentkezett: a nyak javasolt etimológiája csak abban az esetben fogadható el, ha feltesszük, hogy a kérdéses török szó olyan régen került a magyarba, hogy az még az ősmagvar hangtani fejlődéseken is keresztül ment (így tűnt volna el a tővégi a). Östörök és ősmagyar jelenségek egyidejű jelentkezése — úgy condoltam — eléggé megokolja, hogy RÄSÄNEN ötletét ne vessük el, hanem — az említett módosított formában — hipotézisként komolyan mérlegeljük. Úgy gondoltam, amennyiben sikerül az ilyen típusú etimológiák számát kellően megnövelnünk, komolyan beszélhetünk török jövevényszavainknak egy eddig figyelembe nem vett, legrégibb csoportjáról, amelv még az uráli őshazában került volna a nyelvünkbe. Az uráli török jövevényszavainkra vonatkozó elképzeléseimet 1943-ban az uráli magvar őshazáról tartott előadásomban sommásan ismertettem. Ebben többek között a következőket mondottam: ,,Az uráli kor önálló magyar nyelvének, éppúgy mint az ugor nyelveknek török jövevényszavaiban merőbon más törvényszerűségeket kell keresnünk, mint azok, amelyek az eddig legrégibbnek tartott, honfoglalás előtti c-suvasos típusú jövevényeinkben megfigyelhetők. Általában finnugor szavaink hangtani fejlődésének törvényszerűségeire kell gondolnunk, ehhez járul aztán néhány őstörök hangtani sajátság: a magyar nyelv ősi törvényei szerint tehát a legrégibb török jövevényszavakban a mélyhangú k helyén A-t, a szókezdő ez helyén magánhangzót, stb. kell keresnünk; őstörök hangtani jellegzetességek közé kell sorolnunk már most bizonyos szavaknak a mai szókezdő j-vei szemben mutatkozó ny-jót. Nyelvünk ugor örökségéből, illetőleg az uráli őshazából származó török elemei pl.: nyereg, nyár, nyak, hód, hattyú, stb."

1 1 A magyarság őstörténete, szerk. LIOBTI LAJOS. Budapest. 1943. 44—5. HORVÁTH KÁROLY: MNy. XXXV, 45—6 u nyereg szóra finnugor etimológiát javasolt. A kitűnően megirt kis cikk liangtani szempontból számomra teljesen meggyőző, ám nem mondhatom el róla ugyanezt, ami a jelentéstani nehézségek magyarázatát illeti. A javasolt 'orr -» valaminek kiemilkedő része — hegynek a gerince, állatnak a háta azon levő ülés -» nyereg' jelentéwfojlód'is aligha alkalmas minden kétely eloszlatására.