Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Szőlő, üd-ül, egy; őr-öl, ör-vény) [MNy XXIX /1933/, 275-279.]

7 állapot szegényebbnek mutatkozik a mongolénál most már nemcsak bizonyos szókezdő mássalhangzók (g-, y-, d-, n- stb.) hiánya miatt, nemcsak az altaji *p- (gold p-. mandzsu f-, régi mongol -) lekopása révén, hanem a tővéghangzók eltűnése következtében İ6. A jövő altaji nyelvhasonlítási munkálatok során ezt majd nyomatékosan figyelembe kell vennünk. A mongol jedegene -gene része közismert képző. Főleg növény- és állatnevekben fordul elő s az alakja: -yan, -gen, -yana, -gene (vö POPPE

, Die Nominalstammbildungssuffixe im Mongolischen: KSz. XX, 116—7). Láseunk néhány példát. Állatnevek: ilnegen 'róka' | temegen 'teve'; vö. tör. täbä, tüvü | botuyan 'fiatal teve'; vö. tör. bota 'ua.'| qurayan 'bárány'; vö. tör. qozu 'ua.' | imayan 'kecske' | quluyana 'egér' | kögeljirgene 'galamb'. Növénynevek: qarayana 'kalokány' | baltiryana 'bojtorján' I kilayana 'kalokány' j tidaryana 'berberis vulgaris' | altayana egy gyógynövény' | jegergene 'egy gyógycserje'. Ez utóbbiak közé illeszkedik jedegene ie. Helyénvaló lesz talán megjegyezni, hogy a mongol (és mandzsu) tővéghangzó nemcsak névszók végén és igetövekben marad meg. hanem akkor is, ha képző járul hozzá. íme egykét példa: mong. solu-yai 'bal'^ tör. sol 'ua.' | mong. tila-yun < *tilayun 'kő'tör. tai (csuv. fsat) | mong. tara-qai 'kopasz, tar' tör. taz, alt. tas-laq 'ua.'. Ez utóbbi példa azt is mutatja, hogy máe képző járulhat a tőszóhoz a törökben, mint a mongolban. Másik ilyen példa a tör. tarlaq 'szántóföld', amelynek bolgár-török-kori átvétele, mint tudjuk, a magyar tarló. A török tarlaq a tar- 'vetni, szántani' tőből -laq képzős származék. A török tarlaq pontos megfelelője a mongol tariyan 'szántóföld', ahol a tő, tari-, a tővéghangzót megőrizte, a -laq funkcióját pedig egy vele egyenlő értékű -pan < yan tölti be (a g-, j-nek y-\é válása i előtt általános szabály, s bizonyos esetekben i után is jelentkezik a mai mongolban, a XIII—XIV. századi mongolban azonban ez még ismeretlen). Tehát összefoglalva: bizonyos török-mongol (mandzsu) egyezéseknél csak az alapszó azonos, s még ez az alapszó ie külön tővéghangzót őrzött meg a mongolban (és a mandzsuban), ami a törökben hiányzik; ehhez az alapszóhoz a törökben és a mongolban azonos értékű, de egymástól eltérő formájú képzők járulhatnak. Üd-ÜI, égy. GOMBOCZ ZOLTAN szerint üdül szavunk is bolgár-török eredetű, forrása egy kikövetkeztetett ó-csuvas *üd- ige. amelyet ma egy török nyelvből eem ismerünk, de amellyel összefügg a következő szó: ujg. ädgü, üdi 'gut' | csag. äzgü, üjü