Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Bilincsek, bilincs [MNy LXI/1965/, 281-289.]
Bilincsek, bilince 1. GOMBOCZ ZOLTÁN régi török jövevényszavaink első kritikai szemléje alkalmával (MNy. III, 67) kinyilvánított véleménye szerint ,, szinte kétségtelennek tarthatjuk, hogy a magvar bilince . . . török eredetű". Az EtSz. (I, 402) már jóval szkeptikusabb, mikor úgv véli, hogy „kielégítő magyarázata nincs", bár török összefüggéseit még mindig „valószínűnek" ítéli meg. Úgy látszott, hogv e szavunk korábbi származtatása előbb-utóbb teljesen hitelét veszti, s e szavunk is azok közé kerül, amelyek — ha nem is a kritika, de az idő rostáján — kihullanak szókészletünk török elemei közül. Kezdetben a magyarázat valóban egyszerűnek látszott. E szerint a magyar szó forrása egy török 'alsókar, csukló' jelentésű névszó származéka volna. E származék szemantikai terhelése szerves egészet alkot, és világosan áttekinthető: 'karika fából vagv fémből, a csuklóra (a kéz ujjára) vagy bokára', azaz '(páros) bilincs vagy békó, karperec, illetőleg gyűrű'. A nehézség ott jelentkezett, hogy a török származékszavak közt egy sem akadt, amely a magyar szó forrásaként szóba jöhetett volna. A magyar és a török adatok közti szakadék áthidalásához eddig az sem nyújtott érzékelhető segítséget, hogy a mongol és a szláv nyelvek is tartalmaznak olyan adatokat, amelyeknek a törökkel való összefüggését nem lehetett kétségbe vonni, bár ezek helyes magyarázata sem nélkülözött bizonyos buktatókat. A török nyelvek régi emlékeinek, mai anyagának évek óta folvó nagyszabású feltárása során nem kerültek elő olyan adatok, amelyek ez esetben a hiányzó láncszemet biztosítanák, mint ahogy pedig ez már számos más esetben megtörtént. Ugy látom, a kérdés felett mégsem térhetünk napirendre. Figyelmen kívül hagynók ezúttal, hogy a testes magyar szó a különbözőségek ellenére még mindig meglejM) módon emlékeztet a törökre, hogy a magyar szónak nem kínálkozik magyarázata semmi más nyelvből. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a magyar szót azonos jellegű nehézség választja el a töröktől és ;i szlávtól. Innen viszont csak egy léj>és annak a feltevése, hogy ez a nehézség a magyar nyelv oldalán keresendő. Es valóban, ezen az úton új magyarázat kínálkozik. 2. A kiinduló jsint az 'alsókar, csukló' jelentésű török szó; ennek főbb adatai á következők: ujg. biläk 'Unterarm' (GABAIN 303); Kááy. biläk 'Handgelenk' ( BROCKELMANN 36: ATALAY 01); QB biläk alsókar' ( MALOV , Pamjatniki 371); Husrav biläk 'ua.' ( ZAJ^CZKOWSKI 32); csag. biläk 'avant-bras' I PDC . 180; POPPE , Muqaddimat al-adab 178); oszm. bilek 'wrist; J >astern' ( HONY 41); az. biläk 'запястье, кисть руки; csukló, kézcsukló' (SIRALIEV — ORUDÍOV. ARS. 3D), bilärj 'ua.' (GANIEV, RAS. 118); tkm. bilek 'запястье; kézesukló'
